Október 23-án délután, a Nemzeti Színház színészeinek műsorát követően a Parlament fölé száll egy hat és fél méter átmérőjű fehér gömb, rajta egy táncművész, aki a levegőben koreográfiát mutat be, majd egy kétszer hétméteres lyukas nemzeti zászlót emel a tér fölé, a Forradalom lángjának meggyújtása pillanatában.

Elébe tárul majd az igazi kép. Feltéve, hogy a Kossuth téri tüntetőknek nevezett csoport ott lesz még. Fentről jelentéktelennek, magukra maradottaknak fognak tűnni. Laczner "Satu" Ferdinánd tüntető-főparancsnok tegnap úgy mondta, nem fognak rezervátumba zárva asszisztálni az állami ünnepségekhez.

Pedig oda kerültek. Ha nem venné észre, lassan mindenki otthagyja őket, magukra kell vállalniuk azt, amihez archaikusan durva ideológiájuk köti őket. A Kossuth tériek mellől szabadult el több mint egy hónapja a tévéostrom agressziója, de ők maradhattak. Az ő emelvényeikre léptek oda először a Fidesz-politikusok, hogy a hazugság miatti gyűlölethullámon szörföljenek. Nekik álltak oda a magyar kreativitás olyan jelentős személyiségei, mint Makovecz Imre, Melocco Miklós, Papp Lajos. Pozsgay és Szűrös is.

Most azonban a Fidesz elbontja az emelvényt, a szellem nagyságai visszahúzódnak, ők pedig teafőzőikkel ott maradnak és ifj. Hegedűs Lóránt harangszavára figyelmezve várják, merre fordul a sorsuk, amely már megint nem köthető semmiféle többségéhez.

Nemcsak eléjük, hanem az egész (rendben: jó részt) szégyenkező ország elé kell majd állnia azoknak, akiknek volt közük ahhoz, hogy a nagy ijedtségben kiadták a demonstrációs engedélyt, miközben régen lehet tudni: a térre fél évszázados ünnepünkre, királyok, miniszterelnökök és köztársasági elnökök sora érkezik, akikre nem lehet tisztességesen vigyázni, ha tele a tér őrülettel.

Aki kiadta az engedélyt, és mindazok, akik balról, jobbról nem szóltak időben, tudhatták, hogy nálunk nincs kényesebb helyszín a Kossuth térnél. Ide kötődik 1956. október 23-a, és még egy szomorú nap, ide 1988-as ellenzéki tüntetések, ide 1989., a köztársaság kikiáltása. Normális körülmények között nem lehet politikai játszótérré tenni egy ország Parlamentjének előterét, de nálunk kegyetlenül nehéz itt bárki ellen is fellépni. Ezért volt különösen felelőtlen mindenki, aki olyan helyzetet teremtett, hogy vagy az ott - nem ritkán különösen durva szónoklatokat tartó, de egyébként nem éppen a Szabadság téri verőembereket idéző - tüntetők kerülnek végletesen kínos helyzetbe, vagy az ország.

A Kossuth tériek bejelentették, akár vérüket is áldozzák, ha a rendőrség erőszakot alkalmaz. Szögezzük le: nem kéri ezt tőlük senki. És tévednek, ha így akarnak mártírok lenni. Áldozatok lehetnek csupán. Október 23-án egyébként Fidesz-nagygyűlés lesz, várnak minden állampolgárt, akinek fontos '56, és szeretné, ha a kormány távozna. Programot adtak tehát hétfőre - akár a Kossuth térieknek is. Szabaduljanak ki Nagy Imre és Károlyi szobra közül. József Attila csüggedten ülő alakja addig is ott marad lent a Dunánál, és csak nézi a vizet, nézi.