"A Magyar Demokrata Fórum 1956 méltó megünneplésére készül. Mi magyar demokraták a nemzeti ünnepeinken a nemzeti egységet képviseljük. Elmegyünk oda, ahova az ’56-os emlékbizottság, a protokoll meghív minket, minden olyan rendezvényre, ahova meghívót kapunk" - hangsúlyozta a politikus.

Az MDF, a Tildy Alapítvánnyal közösen, október 23-án felavatja Tildy Zoltán emléktábláját Budapesten a Keleti Károly utcában - mondta Dávid Ibolya. Az MDF elnöke hangsúlyozta, hogy a méltatlanul elfeledett egykori államfő, majd államminiszter kompromisszumkereső, nem megosztó politikus volt. Arra a kérdésre, hogy ennek kiemelése üzenet lehet-e a mai politikai elitnek, Dávid Ibolya kiemelte: az MDF aktuálpolitikától mentesen szeretne az 1956-os forradalomra emlékezni.

Rácz Tamás, a Tildy Alapítvány főtitkára a sajtóértekezleten elmondta, hogy a szervezetet két évvel ezelőtt olyan magánszemélyek alapították, akik közeli munkatársai voltak az egykori államférfinak. A kuratórium elnöke Horváth János, a parlament korelnöke.

Tildy Zoltán 1946 és 48 között volt Magyarország köztársasági elnöke. A pápai református teológiai főiskola elvégzése után rövid ideig Belfastban tanult, majd Szennán, később Tahitótfalun lelkészkedett. 1917-ben kezdett politizálni.

1930 októberében Nagy Ferenccel együtt részt vett a Független Kisgazdapárt megalakításában, amelynek ügyvezető alelnöki teendőit is ellátta. Társszerzőként jegyezte azt a memorandumot, amelyet a Magyar Front nevében nyújtottak át Horthy Miklós kormányzónak, a háborúból való kilépést szorgalmazva. 1945 után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, irányította a Kisgazdapárt újjászervezését, tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945. augusztus 20-án a párt elnökévé választották.

Az 1945-ös, abszolút kisgazdapárti többséget hozó választások után ő alakított kormányt, majd 1946. február 1-jén köztársasági elnökké választották. 1948-ban a veje ellen indított koncepciós per miatt lemondatták, és 1956 májusáig házi őrizetben tartották.

1956-ban, a forradalom idején a Nagy Imre-kormány államminisztere lett, ami miatt 1957 nyarán letartóztatták. Hat évi börtönre ítélték, de 1959 áprilisában korára és egészségi állapotára tekintettel az Elnöki Tanács felfüggesztette büntetését. Teljes visszavonultságban élt feleségével 1961-ben bekövetkezett haláláig. 1989. július 6-án, a Nagy Imre-per felülvizsgálatakor rehabilitálták.

(MTI)