A Baja környéki tüzépekről gyakorlatilag eltűnt a tűzifa, a relatíve még mindig olcsó tüzelő a közeli pécsi erőmű kazánjaiba került. - A fát sokáig a szegények fűtőanyagának nevezték. Most két év alatt megduplázódott az ára, pont azoknak nem telik rá, akiknek létszükséglet lenne a megfizethető energia - mondja a fakereskedésből élő Bognár Sándor. A probléma ugyanakkor korántsem lokális természetű: az öszszes, fatüzelésre átállított hazai erőmű hatósugarában hasonló a helyzet.

Hogy pontosan miért, arról megoszlanak a vélemények. Máté László, a WWF erdészeti programvezetője szerint az átgondolatlan támogatási rendszer a hibás. - A termelőktől kiemelt áron veszik át a megújuló energiával termelt áramot, mivel ezt írja elő az új villamosenergia-törvény. A szabályozást valószínűleg nem a nagy hőerőművekre, hanem a szélkerekekre, napelemekre, kis biomassza fűtőművekre találták ki, de a lehetőségre elsőként a korábbi szenes erőművek haraptak rá: átálltak fafűtésre, és extraprofithoz jutnak a kiemelt áramár miatt. Ebből telik a folyamatosan dráguló tűzifa megvásárlására is - állítja a WWF munkatársa.

Az erőművek átállítása klímavédelmi célokat szolgál, nem kizárható azonban, hogy középtávon komoly természetvédelmi gondok forrása lesz. A tűzifapiacot máris átrendezte: a korábban jelentős export megszűnt, sőt beindult a főként szlovák és ukrán eredetű import. Csakhogy az előbbire nem sokáig lehet számítani, mivel Szlovákiában is zajlik az erőműreform, ott is nő a fakereslet.

Az erőművek nemcsak a korábban exportált, illetve a frissen importált fát falják fel, hanem azt is, amit eddig például lakóházak fűtésére használtak. Pánovics Attila, a Pécsi Zöld Kör elnöke szerint a pénzügyi okokból fával fűtőket a már említett drágulás is kiszorítja a helyi fapiacról, ráadásul az erőművek közelében egyre kevesebb az eladó fa. Pedig környezetvédelmi szempontból az lenne a legelőnyösebb, ha a helyben termett energiahordozóval a helybeli lakosság fűtene - ez aligha veszélyeztetné az erdőket. Láng István akadémikus, a Nemzeti Klímavédelmi Stratégia egyik kidolgozója szerint az erőművek faigényét nem hagyományos rönkfával, hanem energiaültetvényekről kellene kielégíteni.

- Jelenleg az éves növedék (vagyis az erdőkben megújuló famennyiség) 65-70 százaléka a kitermelés. Ez a természetvédelmi szempontok háttérbe szorítása nélkül már nem sokáig növelhető, a felső határ 75 százalék körül van - fogalmaz Máté László. Szerinte a legnagyobb veszélyben az erőművek vonzáskörzetében lévő állami gazdasági erdők vannak, a magánkézben lévő erdőállományhoz ugyanis paradox módon nehezebb hozzányúlni. 200-300 ezer hektárt birtokolnak magántulajdonosok, ám a többségük nem tud vagy nem akar erdőműveléssel, fakitermeléssel foglalkozni (befektetésnek vagy érzelmi kérdésnek tekintik az erdőtulajdont, illetve az apró erdőparcellák és a közös tulajdon miatt erre nincs is valódi lehetőségük).

A káros mellékhatások kivédése az Állami Erdészeti Szolgálat feladata lenne, ám a hatóság ereje fogyatkozik: nemrég 10 százalékos létszámcsökkentésen esett át, ráadásul hamarosan tovább karcsúsítják, összevonva az agrártárca egyéb (állategészségügyi, növényvédelmi) hatóságaival.