Alumíniumedénnyel az irodalomba
Ferdinandy az az író, aki a harmadáig telt terem előtt is jóízűen anekdotázik, órákon át szórakoztatná hallgatóságát. Ugyanolyan derűsen mesél megpróbáltatásairól, mint élete legszebb periódusairól. Szívesen emlékezik Máraira, aki figyelmeztette, hogy ha nem vigyáz, idegen földön lekopik az ékezet a nevéről. Mosolyog: neki nincs is ékezete. A nyelvvesztés ellen a maga módján védekezett: fogott egy kockás füzetet, és furcsa szavakat írt belé, amiket az irodalmárok "nem ismernek". Első irodalmas dobbantása: egy szlogenpályázaton vett részt, és versikéje egy rakás alumíniumedényt hozott a konyhára. Az egyik talán még megvan.
Eljárt Gyergyai Albert és Füst Milán előadásaira, és ötven év távlatából nosztalgiázva emlegeti, hogy ez az emberfajta kiveszőben van. A történések is megbolydultak - folytatja. Hiába tűnik úgy, hogy a mai Kossuth téri események az akkoriakhoz hasonlíthatók, mert ez csúnya csúsztatás volna. Neki 1956 októbere volt élete legszebb kora. Elmeséli astoriás élményeit, majd hozzáteszi: mindenki ugyanígy írta le. Hiszen közös volt az élményanyag! Persze, ő az írótársak emlékezését csak hazatéréskor olvasta.
21 évesen került el hazájából, a senki földjére is eljutott, ahol nincs más, csak a kapitány néhány könyve és a hordó rum. Kicsit Odüsszeusz, kicsit Robinson - elfogadja a minősítéseket a moderátortól, de Odüsszeusz kapcsán megjegyzi, hajlamosak vagyunk elfelejteni: útja folyamatos hazatérés volt. A munka és szerelmetes természete, ezek segítették és tartották talpon a messzi idegenben.
Keserűen emlegeti, hogy az 1956-os forradalmat a nyugati egyetemeken 20-25 éve tanítják, ez csak épp magyar földön tűnik képtelenségnek. További keserűség, hogy 1988-ban ott volt az első hazatelepülők között, ezért a nyugati magyar emigránsok árulónak bélyegezték. "Majd onnan nosztalgiázz kifelé" - üzenték neki. A következő szemrehányás már irodalmi jellegű: miért nem írja meg végre az 1956-os nagyregényt?! Jóízűen nevet: elmúlik majd a másfél kilós regények divatja!
Kicsoda Ferdinandy György, aki Puerto Ricóból a helybéliek angol-nem-tudását hozta haza, és akinek a családja Krétán, Dániában, Hollandiában szóródott szét? Húsz év alatt letett az asztalra 25 könyvet. Néhány munkája Budapesten egy eldugott helyen megvásárolható.
