Élet az SZDSZ-ben Kuncze után
Csak nézzen itt körül - válaszolta hétfőn a Parlament folyosóján a Fidesz kivonulása után Kuncze Gábor arra a kérdésünkre, hogy tavasztól miért nem irányítja tovább az SZDSZ-t. A pártot 2001 júliusa óta irányító Kuncze a politikai acsarkodásban fáradhatott el. A márciusi visszavonulását bejelentő sajtótájékoztatón egyúttal magára vállalta az önkormányzati választások kudarcát is. Ezzel sokak szerint megspórolta a bűnbakkeresést, másrészt megnyitotta az elnöki kampányt - mások számára.
Egyelőre úgy tűnik, Kuncze űrt hagy maga után: a lehetséges elnökjelöltek között nem látszik hozzá hasonló kaliberű politikus.
- A parlamenti választás utáni örömmámor óta a fő kampányelemek eltűntek, Kovács Pistiből Molnár Lajos lett, a dübörgő pannon puma csetlik-botlik. A megszorításokkal még egyetlen párt sem növelte népszerűségét. Az SZDSZ-hez köthető reformok közül az adócsökkentés hosszú időre ki van lőve, az oktatás már nincs az SZDSZ kezében, az egészségügy átalakítása sok új szavazót nem ígér. Még a saját tagság sem érti, hogy miért érdemes vállalni ezt a konfliktustömeget. Eközben fontos területeken nincs mondanivalója az SZDSZ-nek - sorolja a párt nyűgeit az egyik ügyvivő.
Az önkormányzati választási kudarcot a párt vezetőségében a legtöbben mégsem ennek, hanem a gyenge kampánynak tudják be. "Sok esetben bántóan hiányoztak a helyi koncepciók is" - nyilatkozta az egyik ügyvivő. (Különösen szembeötlő ez, ha a több mint egy évtizede karakteres várospolitikát folytató Gegesy Ferenc IX. kerületi polgármester sikerét vesszük alapul, aki a szocialista Kökény Mihállyal szemben tudott nyerni.) A kudarcban közrejátszhatott, hogy a pártot sok helyütt régi sérelmek, alkuk mozgatják. - A kispártiságból adódik, hogy az embereink foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz a kevés pozícióhoz, amit megszereztek. Működésünkben konzervatív párt vagyunk, mára kádertemetővé váltak a helyi szervezetek. Az újak vagy elmenekülnek, vagy légüres térben kell mozogjanak - véli a párt egyik legfiatalabb politikusa. "Vidéken a régi arcok magukra zárták a pártot, egy-két díszfiatalnak hagynak csak levegőt" - erősíti meg egy vidéki parlamenti képviselő.
Egyesek szerint csak mozgósítási vereségről van szó, mások többéves erózió eredményéről beszélnek: a megyékben már 2002-ben meggyengült a párt, és az volt a csoda, hogy fontos városok (Veszprém, Békéscsaba, Szekszárd) élén 16 év után bukó polgármesterek idáig meg tudták tartani pozíciójukat. Egyesek szerint pedig az is erőn felüli volt, hogy a párt 5,5-ről 6,9 százalékosra tudta növelni parlamenti erejét. "Ha nem kapunk vigaszvoksokat, mint ahogy most őszszel nem kaptunk, akkor öt százaléknál tartunk" - mondja egy liberális politikus.
Kuncze felállásával "viszi magával a szőnyeget is", így az addig az alá besöpört problémák is felszínre kerülhetnek, többen már új stratégiát sürgetnek. Kérdés, ennek kidolgozását az eddigi szűk vezetőség (Kuncze-Pető Iván-Magyar Bálint-Horn Gábor) maradó tagjai kezdik-e el, vagy egy új csapat. Az SZDSZ "nagy öregjei", úgy néz ki, távol maradnak a versengéstől. "Pető Iván és Magyar Bálint is kipróbálhatták már magukat, sem a párt, sem ők nem gondolják, hogy újra bele kellene kezdeniük" - mondja egy ügyvivő.
Más kérdés, hogy a másodvonal nem tűnik elég erősnek. Egyelőre egy Kóka János-Fodor Gábor párharc látszik kialakulni, ám mindketten megosztják a tagságot, ezért is óvnak többen a túl korai szekértábor-építéstől. Kókától - noha pártbeli támogatottságát nem becsülik le - sokan nemcsak azért idegenkednek, mert "ejtőernyős" (közvetlenül miniszteri kinevezése előtt mutatkozott csak be az SZDSZ-frakciónak), hanem mert imázsa az "érzéketlen yuppie-párt" képet erősíti. Fodor Gábor sem az a kifejezett integrátor; ahogy egyik régi kollégája fogalmazott: "több, mint ügyvivő, kevesebb, mint elnök". Vidéken erős, mint Kuncze, jól ért ahhoz, hogy "a sértett vidéki tagok lelkét masszírozza", mögé állhatnak a nélkülözött pártemberek. - Viszont nem lehet valaki csak délelőtt tíztől délután kettőig pártelnök - jellemezte egy képviselőtársa.
A belpolitikában kevéssé erodálódott, európai parlamenti képviselő Szent-Iványi István indulása is elképzelhető, bár ő egyelőre csak ügyvivői tisztségben gondolkozik. Az országos tanács múlt heti ülésén arról beszélt, hogy a kormányprogramnak, nem pedig Gyurcsány személyének kell bizalmat szavazni, s ezt sokan kortesbeszédként értelmezték. Tény, hogy jobban bele akar szólni a párt életébe, és a koalíciós viszony újraértékelését kezdeményezők élére állva, többen esélyt adnak neki. Az ügyvivői testületben (bár már megszűnt a belső ellenzék-Kunze-pártiak szembenállás) erősödnek a harcosabb hangok, többen a költségvetést felpuhító szocialista törekvésektől, Gyurcsány-MSZP-alkuktól tartanak, s úgy vélik, csak addig szabad bent maradni a koalícióban, amíg tartani tudják a menetrendet: ha nem stabilizálják a gazdaságot 2009-re, nem viszik végig a reformokat, és nem csökkentik az adókat, akkor végük van. Egy vezető politikus hozzátette, a ciklus közbeni miniszterelnök-váltással az SZDSZ új bizalmi helyzetben, jobban tudná képviselni programját. (Az ügyvivői testületben nemrég elhangzott Békesi László volt pénzügyminiszter mint potenciális Gyurcsány-utód neve.)
A felpezsdülés igénye tehát megvan, a legutóbbi országos tanácsülésen már fellőtték a jelzőrakétákat, ám többen félőnek nevezték, hogy mindez az érdekcsoportok küzdelmével ki is fog fulladni. A most hétvégi, kétnapos frakcióülés lehetőséget adhat a támogatottságok szondáztatására, s a stratégiai viták is megkezdődhetnek. Az év végére kikristályosodhatnak a pártbeli erőviszonyok, addig a szocialisták is rendezhetik soraikat. Így 2007 elejétől a liberálisok tisztább helyzetben vághatnak neki a tisztújításnak, amelynek tétje a párt politikai életben maradása, ennek alárendelve akár a teljes koalíciós viszonyrendszer újradefiniálása is lehet. Maga Kuncze Gábor eddig nem megy el, ugyanakkor utódja feladatául a párt újjáépítését szánja.
