Ő nem az én lányom!
- Ő nem az én lányom! - jelenti ki határozottan Bódis István -, az én nevem Bódis, az övé meg Virág.
A baranyaszentgyörgyi községházán ülünk Bódis Istvánnal, s az erős felépítésű, bajszos férfi nem hajlandó a lányáról beszélni. Megpróbálom hát rávenni, hogy szóljon önmagáról. Nem könnyű, mert Bódis kedveli az egyszavas, rejtvényes válaszokat. Szívós kérdezősködéssel azért megtudom tőle, hogy felmenői a Felvidékről költöztek a faluba, ő viszont már itt született. Lakatosnak tanult, negyedszázada vállalkozó, jelenleg egy lakatosműhelye és egy szódaüzeme van, de övé a helyi kocsma is. Az önkormányzati munkába a hetvenes években kóstolt bele, akkor még elöljáróként, aztán 1992-ben, időközi választáson ő lett Baranyaszentgyörgy polgármestere. Utána még háromszor választották meg, s tiszteletdíjasként irányította a községet. Bódis meg van arról győződve, hogy történelmi szerepet játszik faluja históriájában.
A baranyai Hegyhát lankái között megbúvó, szép fekvésű falunak 179 lakója van. Bár Baranyaszentgyörgy hátrányos helyzetű település, az évente 14-15 millió forintból gazdálkodó önkormányzatnak nincs adóssága, sőt 10 milliós tartaléka van. Minden évben 2-3 millió jut kisebb fejlesztésekre. A falu portái szegényesek ugyan, a közterek és középületek azonban ápoltak.
S lám, mégse Bódis István nyerte a polgármester-választást, hanem a vele faluszerte köztudottan rossz viszonyban lévő lánya, Virág Anett, akire 55-en, Bódisra 53-an voksoltak. Amikor arról kérdezem Bódist, hogy miért a lánya nyert, akkor ő rázza a fejét:
- Nem a lányom.
- Jó, akkor miért Virág Anett nyert?
- Nem nyert.
Ez kétségtelen, hisz Bódis észrevételére a területi választási bizottság a választás eredményét megsemmisítette. A döntést a bizottság azzal indokolta, hogy három helybéli aszszony lejárt személyivel szavazott. A bizottság ezt Bódis fellebbezéséből tudta meg. Amúgy a három lejárt személyivel szavazó nő a faluban lakik, ezt Bódis elismeri. Hogy akkor mégis miért fellebbezett a polgármester? Erre a kérdésre a férfi így válaszol:
- Ők hárman jogtalanul szavaztak.
- Ez bakafántosság - jegyzem meg. - A lényeg, hogy ők hárman a faluban laknak, tehát joguk van itt szavazni.
- Majd ha lesz személyijük.
- Érdemes ezért újra rendezni a szavazást?
- Érdemes.
Nem jutunk tovább, ezért elbúcsúzok tőle. Kézfogás közben még egyszer a lányára terelem a szót:
- Min vesztek össze?
- Széken - vágja ki röviden.
- És asztalnál?
- Ott.
Virág Anett kék szeme és széles tenyerének parolája apjára emlékeztet. A 31 éves nő nem engedi, hogy fotózzuk, ha ő lesz a polgármester, akkor már lehet, de most még nem. A kérdéseimre viszont készségesen válaszol. Elmondja, hogy közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, s utána ő vezette apja kocsmáját öt évig. Állítja, hogy dicséretet sosem kapott, pedig heti hat napon át, napi tíz órában egyedül vitte a kocsmát. Apja és lánya viszonya akkor romlott meg. A végső konfliktus azonban 2002 őszén, az önkormányzati választás előtti hetekben, egy vasárnapi ebédnél robbant ki. Bódis István kérte, hogy lánya adja oda neki a kopogtatócéduláját, mire ő azt felelte, hogy odaadta egy másik jelöltnek, Rab Árpádnak, és rá is fog szavazni. A polgármester kijelentette, hogy akkor a lánya ne egyen többet az ő asztalánál. Anett rábólintott, és elköltözött a hat házzal odébb lakó anyai nagybátyja portájára. Azóta ott él, a nevét megváltoztatta, a kocsmárosságot pedig az önkormányzati munkára cserélte. Most a baranyajenői körjegyzőségen igazgatás- és adóügyi előadó. Ehhez a körjegyzőséghez tartozik Baranyaszentgyörgy is.
Hallgatom Virág Anettet, s nem értem, mi okozza ezt a végzetes szembenállást apjával.
- Ha másról olvasnám, én sem érteném - ismeri el az aszszony. - Nem volt köztünk durvaság, csak rájöttem, nem tudok apámmal együtt élni.
- De miért? - faggatom tovább.
- Mert nincs közünk egymáshoz.
- Sosem szerette?
- Gyerekkoromban nagyon.
- Aztán mi történt?
- A kocsmában romlott meg minden: ott nem tudtam a kedvében járni. Pedig a kocsmát nem én akartam, az apám tényként közölte velem, hogy a kocsma lesz a dolgom. Utóbb rájöttem, hogy az apámat sosem érdekelte, mi történik velem. Mi sosem beszélgettünk, ő sosem kérdezett engem, éltünk egymás mellett, mint a befőtt.
- Nincsenek az apjával közös élményei, amit jó felidézni?
- Nincs egy se.
- Még akkor is furcsa, hogy 2002-ben az apja ellenfelére voksolt.
- Úgy láttam, bárki jobb polgármester lenne, mint az apám. Ő ügyesen eljátssza, hogy figyel az emberekre, de valójában őt csak a saját sorsa érdekli és a hatalom.
- Az meg még furcsább - és Magyarországon alighanem példátlan -, hogy idén már maga indult az apja ellen...
- Eredetileg nem akartam indulni. Megint a Rab Árpi indult ellene. Ám ő roma, s arra lehetett számítani, hogy a magyarok közül kevesen szavaznak rá, ráadásul a romák fele is az apámra szavaz inkább, hisz eddig tőle kapták a segélyt. Ezért Árpival abban maradtunk, hogy inkább én indulok, ő meg visszalép. Mi mindent megbeszélünk, ma már nekem Rabék a családom. Velük vagyok a legtöbbet, még nyaralni is együtt voltunk.
Virág Anett és Rab Árpád jól számolt: a kettős által mozgósított szavazók két vokssal többet szórtak az urnába. Ám jött Bódis István fellebbezése. A megismételt választáson Virág Anett újra indul, és bízik benne, hogy legyőzi apját. Ha az aszszony nyer, akkor a falu közösségi életét akarja élénkíteni, s azt ígéri, hogy a község - pályázati pénzekből - vesz egy mikrobuszt és egy kistraktort. Bódis István értelmetlennek tartja ezt az ötletet, ő úgy látja, hogy a két gépre semmi szükség, működtetésük 5-6 millióval megcsapolhatja a falu kaszszáját.
A helyieket zavarja Bódis István és lánya szembenállása. Főleg az idősebbeket, ők az apa mellett állnak. A fiatalok megértők Virág Anettel, s azt remélik, hogy az asszony friss levegőt hoz az elöregedett faluba. De mindenki örülne, ha apa és lánya megbékélne.
- Erre kevés az esély - véli Virág Anett. - Anyámat évente egyszer-kétszer meglátogatom, de vele se megyek semmire, ő is csak apám igazát sulykolja. Apámmal, ha találkozunk, nem köszönünk egymásnak. Ő nem az apám. Az ellenségem.
Amikor az apának szóba hozom a békülést, rövid választ kapok:
- Ő nem a lányom.
