Elvileg nincs ezzel semmi gond, csak helyesen tennék, ha az igazságnak ezeket a részeit is kibontanák. Nem kell itt 1956 vagy annak megünneplése mögé bújni. Elég lenne például azt mondani, hogy nekem október 23-a alkalom bebizonyítani az általam vezetett Magyarország nagyságát és stabilitását, s meg is teszem, ha a rendezvényszervezők el nem babrálják. Vagy nekem október 23-a alkalom bebizonyítani, hogy a tömegek mellettem állnak, s az a másik fickó ott a sok külföldi vendég között puszta látomás, lidérc, amely hamarosan elillan. Szellemi és politikai értelemben tipikus, korrekt helyzet, melyet egyetlen hazugság árnyékol be: az ünnep.

Vannak ismerőseim, akik lakásuk elhelyezkedése okán azonnal elsírják magukat, ha a Kossuth tér szóba kerül. Egyikük megkockáztatta egy beszélgetésben, hogy menjenek egy kicsit vircsaftolni a Rózsadombra is, mindjárt enyhülne a feszültség. A legtöbben persze nem megyünk ki a térre, csak nézegetjük a képeket, kíváncsian, hogyan is élnek az ottani magyarok. Ha ugyanezeket a képeket egy kvízben teszik elém két hónapja, az első ezer tippben nem lett volna benne a Kossuth tér. De csak nekünk szokatlan. Ha hatóságaink következetesnek bizonyulnak az eddigi töketlenkedésben, akkor az idelátogató főembereknek nem szokatlan, hanem egzotikus lesz. Szabályos szellemi izgalom számukra a neogótikába hajló eklektika közvetlen szomszédságában a favellába hajló eklektika. Ha komolyan veszik, s otthon elmesélik, hamarosan ellepik a teret a kulturális antropológia terepmunkára érkező kutatói.

Az intellektuális feszültséggel teli légkörbe most ráadásul besurrant egy igazi gömbvillám: a Fidesz "ünnepe" az Astoriánál. A hely többszörösen is alkalmas a méltó "ünneplésre". Egyrészt vele kapcsolatban semmi különösebb nem szerepel 1956 históriás könyveiben, így a rendezvény nem fogja akaratlanul is túlhangsúlyozni az összetett, sok elemében eltérő megítéléseket kiváltó események valamely ágacskáját. Másrészt viszont tökéletesen alkalmatlan - legalábbis funkcionálisan - tömegrendezvények tartására. Szijjártó wurlitzer mondta is, hogy semmiféle politikai megfontolás nem volt a helyszín kiválasztása mögött, s ezt készséggel el is fogadhatjuk tőle, annyira nyilvánvaló. Ha meg kellene jelölnöm szakmáját és beosztását annak, aki az eredeti javaslatot tette, egy őrnagyra vagy ezredesre tippelnék, s nyilván nem azok közül, akik ma a gyülekezési törvényt érvényesítik Budapesten.

Vajon mire fogunk itt emlékezni október 23-án? S ennél talán jobb kérdés, hogy mire fogunk emlékezni október 24-én? Hol vannak, akik az emlékezés tekintélyét megadhatnák? Másfél évtized elég volt a karakterek lemészárlásához, élőkéhez is, holtakéhoz is. Sokan önkezűleg vetettek véget saját történelmi alakjuknak. Stúdióhősökkel vonulgatnak gőzös vagy éppen tiszteletre méltó csoportok, s ha felmutatják a sajátjukat, azonnal záptojások röpülnek feléjük más csoportokból. Valójában meg is szoktuk. Hamar elillant az igazság feletti megrendültség, s új igazságok gerjedtek, melyek szabadon kezdtek gazdálkodni a múlttal. S főképp a jelennel.