Hruscsov fia és Eisenhower unokája beszél '56 hátteréről
Az 1960-ban a Szovjetunió felett lelőtt U2-es kémrepülőgép pilótájának fia oldalán Szergej Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja egykori főtitkárának fia, illetve David Eisenhower, az USA 34. elnökének unokája ült.
A Washington melletti Lorton középiskolájának színháztermében részint az események egykori lengyel és magyar szereplői, részint történészek, részben 1956-ot őskori történelemnek érzékelő amerikai gimnazisták alkották a közönséget.
Az apjára megszólalásig (néha azon túl is) hasonlító Szergej Hruscsov szerint 1956 lengyelországi és magyarországi eseményei csupán kis szerepet játszottak a nagyhatalmak harcában. Utóbbi, mint mondta, legfeljebb egyötöd részben szólt a szabadságról és a demokráciáról, a többi a dominanciáért folytatott verseny volt.
A lengyelek és a magyarok Hruscsov értelmezésében történelmi okokból nem szerették az oroszokat, ezért viselték más nemzeteknél nehezebben a rájuk kényszerített szovjet rendszert. Felemlegette Nagy Imre 30-as évekbeli kapcsolatát a szovjet titkosrendőrséggel, és azt mondta, apja nem akart beavatkozni Magyarországon. Csak akkor szánta rá magát, amikor Budapesten gyilkolni kezdték a kommunistákat és a testvérpártok vezetői sürgették, hogy tegyen valamit. Azt kérdezte, mit szóltak volna az amerikaiak, ha 1956-ban a japánok fegyvert fogtak volna ellenük, és úgy követelték volna csapataik kivonását, illetve a Kínához való csatlakozást.
Hruscsov szerint amerikai diplomaták titokban azt mondták a szovjeteknek, hogy ha gyorsan végeznek Magyarországon, akkor elkerülhető a háború. Az amerikaiak különben is mindenképpen jól jártak a forradalommal: ha a mulya oroszok hagyják, egy országgal több van a nyugati oldalon, ha nem, akkor propagandára lehet felhasználni Moszkva brutalitását. A magyar forradalomnál a világ jövője szempontjából szerinte fontosabb volt az SZKP XX. kongresszusa.
- Az elbukott forradalom olyan, mint a Rómeó és Júlia. Nem lehet tudni, mi lett volna a házasságból - mondta az egykori rakéta-konstruktőr, ma a Brown Egyetem politológia-tanára, és zárásul párhuzamot vont a szovjet tankok ellen harcoló magyarok, illetve a most az amerikaiakkal szembeszálló irakiak között.
A Pennsylvaniai Egyetemen óraadó David Eisenhower beszélt arról a levélről, amelyet nagyapja 1956 október 30-án küldött a szovjet államfő szerepét betöltő Bulganyinnak. Ebben az USA elnöke üdvözölte, hogy a szovjetek (akkor még) a nem katonai megoldást választották, és azt írta, hogy Európa hosszú távú érdekeit szolgálja, ha a nagyhatalmak saját szövetségi rendszereiken belül tiszteletben tartják a tagokat.
Másnap Nagy Imre felmondta a Varsói Szerződést és bejelentette Magyarország semlegességét. - Nem volt több levél - mondta David Eisenhower, aki emlékeztetett rá, hogy a világháborúban minden hatodik szovjet állampolgár meghalt, az életben maradtak pedig veszélyes ellenségként tekintettek a külvilágra. Felidézte, hogy 1943-ban, a teheráni konferencián Sztálin azt kérdezte Churchilltől, mi a garancia, hogy Németország nem támad fel. A válasz az volt, hogy a világ folyton változik, a háromhatalmi konferencia csak ötven évre adhat biztosítékot.
David Eisenhower cáfolta azokat a nézeteket, miszerint az USA annak idején hibázott a forradalmárok alaptalan reményeinek táplálásával. Szerinte az 1956-os magyar forradalmat ma csak azért lehet ünnepelni, mert volt, aki a hidegháború idején is ébren tartotta a népek reményét a szabadságra.
Az egész napos programot lengyel és magyar segítséggel Powersszervezte, aki évek óta dolgozik a Hidegháború Múzeum megalapításán. Azegyelőre csupán virtuálisan létező intézmény (coldwar.org)kiállítási tárgyai még raktárban porosodnak, ám a tervek szerint öt évmúlva egy korábbi légvédelmi rakétatámaszpont silóiban és felszíniépületeiben lesznek láthatók. Lortonban az ötvenes években 24,nukleáris robbanótöltettel felszerelt Nike rakéta vigyázott Washingtonlégterére.
A magyar forradalomra Tóth Imre, a Külügyminisztérium forradalmibizottságának egykori titkára, Charles Gati politológus, a JohnsHopkins Egyetem tanára, illetve Vásárhelyi Júlia, a Nagy Imre kormánysajtótitkára, Vásárhelyi Miklós leánya, a HVG újságírója emlékezett.
(forrás: washingtoni tudósítónktól)
