A cigánybűnözés ürügyén követel új romapolitikát a Jobbik, de sokan mások is "szigort" feszegetnek. Pedig a hasonló helyzetűek körében bűnéletben sincs nagy különbség a romák és a nem romák között. De abban van, hogy a cigányok elleni előítélet még vastagabb. A "több" szigor valójában több előítélet és még nagyobb jogegyenlőtlenség volna. Még kevesebb esély és együttérzés jutna a rászorulóknak, akiknek még több okuk lesz félni. E kölcsönös félelemből nő ki a spontán, majd a szervezett erőszak. Mindkét oldalon.

Pedig az erőszak mindig brutálisan egyoldalú. Nem kölcsönös, legfeljebb dupla. Tettese és áldozata nem összemosható. Az olaszliszkai lincselés: emberölés. Erkölcsileg és jogilag érdektelen, hogy elkövetői cigányok, áldozata nem cigány. Fordítva is érdektelen lenne. Ennyiben az olaszliszkai cselekmény nem romaügy, hanem bűnügy. Semmilyen egyéni vagy társadalmi körülmény nem mentség egy ember agyonverésére.

Hogy az olaszliszkai esetben eljussunk a romaügyhöz, oda kell érni, ami politika. Ami nincs. Nincs igazi szegénypolitika, és nincs valódi cigánypolitika sem. Hétköznapi, ha úgy tetszik, civilizációs viszony sincs. A nem cigányok nagy része nem ismeri vagy félreismeri a romák életét, gondolkodásmódját. A cigányok egy része nem érti, félreérti, vagy ellenségesnek érti a "magyarok" hozzájuk való viszonyát. Nincs kapcsolat. Annyi esetleg, hogy a nyomorgó cigányok még a nyomorgó nem cigányokénál is súlyosabb szociális problémát "képeznek". Élethelyzetük nekik kilátástalan, a többség számára azonban közömbös, amíg nem zavaró. Ám az ilyen élethelyzetből fakadó életvitel elkerülhetetlenül oda vezet, hogy egyre inkább zavaró lesz.

A többség előtt két logikai út áll. Az egyik, hogy eltorlaszolja a maga életét a szegényekétől (cigány vagy nem, egy határig mindegy). Ez csak erősen korlátozottan sikerül, viszont a kirekesztettek tömegét és nyomását növeli. A másik út a szegények, köztük a cigányok társadalmi befogadása, felemelkedésük, beilleszkedésük szisztematikus támogatása. Ám sokáig ez is csak korlátozottan sikerül, közben növeli a befogadók anyagi és szellemi terheit. Az egyenlősítő befogadás és beilleszkedés (emancipáció) lassú, visszaesésekkel tarkított folyamat, kitartó türelem kell hozzá mindkét oldalról.

De nincs türelem. A cigányokat a magyar társadalom többsége nem is akarja emancipálni a maga konkrét szintjén, a saját lakó- és munkakörnyezetében. Nem feltétlenül tudatosan rekeszti ki - csak éppen nem fogadja be. Nem bízik benne, hogy a cigányok többsége 1. szeretne, 2. képes lenne beilleszkedni. Elmagyarosodni, abban az értelemben, hogy egyenértékűvé polgárosodni. A romaügy valójában a magyar polgárosodás ügye. Így érthetőbb, miért elintézetlen. A nem roma, sőt a nem szegény, "átlagos" magyarok polgárosodási ügye is elintézetlen. Ha nem volna az, akkor nagyobb igény lenne bennünk a cigányok beemelésére. De nincs. Most aztán még inkább nincs.

A valóságos lincselés önmagában rettenetes, de van még ennél is rettenetesebb: nyomtatott vagy sugárzott kocsmai indulatot gerjeszteni, lincselésre uszítani egy egész közösség ellen. Húzd rá!?