Írók, írjatok remekműveket!
A lélek mérnökei az MTI szerint az 1956-os forradalom közelgő 50. évfordulójával összefüggésben fogalmaztak meg nyilatkozatot, miszerint: "A Magyar Írószövetség nemzeti elkötelezettségétől vezetve, íróelődeinek szellemében a következő nyilatkozatot teszi: élesen elítéljük a miniszterelnök, a kormány és a koalíciót alkotó pártok hazug szavait és tetteit."
És így tovább, tehát az írók (irodalmunk színe-java - ironizálhatnánk) megszólaltak végre, a Rokkantnyugdíjas Révkalauzok "Jobbpart" Klubja, a Kelet-magyarországi Jódli- és Bőrnadrág Szövetség, a Nutria és Görény Terméktanács Polgári Tagozata után.
Itt volt már az ideje, hogy az írótársadalom (írónizálunk) hallassa hangját, állást foglaljon, és erkölcsi, szellemi tekintélyét latba vetve bátor szembenézéssel próbáljon kitörni a hazugságspirálból, még akkor is, ha az a bizonyos erkölcsi és szellemi tekintély sajnálatosan elmarad a Nutria Terméktanácsétól vagy Jódli Szövetségétől, az íráskészségről nem is beszélve, mert az előbb sorolt szervezetek bármelyike képes lenne írni az írószövetségénél stilisztikailag kevésbé ingatag nyilatkozatot.
A történelmi jelentőségű fogalmazványt teljes valójában sajnos nem ismerhettük meg, de a Magyar Távirati Iroda híradásában idézett szövegdarabok alighanem alkalmasak arra, hogy közvetítsék azt a gondolatiságot, azt a világképet, amely az írószövetség buksi fejében az évforduló kapcsán (muhaha) össze bírt állni. A nyilatkozat drámai csúcspontján szinte herderi vízió bontakozik ki, hogy aszongya: nyelv, a kultúra, az erkölcsi értékek módszeres és cinikus rombolásának vagyunk tanúi és elszenvedői. Majd egy valóban bravúros gondolati-írástechnikai megoldással rögtön bizonyítékát is adja annak, hogy a nemzet - idegenszívű, bitang kormánya ármánykodása nyomán - valóban a nyelvi züllés legvégső stádiumába jutott (tautologikus dadaista rekurzió? A posztmodern kelgyó enfarkába harap?): "Csak a társadalomnak az igazmondás szellemében való összefogásában reménykedhetünk. Magunk is ilyen társadalmat kívánunk szolgálni".
A nyilatkozat ugyan kétségkívül csillogó ékköve a Kalász Márton-i életműnek, de mégis kínzó hiányérzetünk támad, mintha a nagy mű torzóban maradt volna. Az talán csak apró formai hiba, hogy nem rovásírással faragták egy kopjafára, de a sumér-magyar rokonság témakörének kihagyása több mint fájdalmas, nem említi a nyilatkozat továbbá Jézus magyar származását és a világ Pilisben lüktető szívcsakráját sem.
Az írószövetség (irodalmunk színe-virága) ezzel a nyilatkozattal még nem töltötte be történelmi hivatását. A bajok gyökerét ugyan jól ragadta meg, pontos és részletes diagnózist adott, de most itt az idő, hogy kiutat is mutasson. Tessenek gyorsan nekiállni a magyarság számára egyedül üdvözítő utat kijelölő jogi alapvetésen, a Szent Korona-tanon alapuló posztmodern válságkezelő program kidolgozásának. 1956 szellemében persze.