1967: de finom évjárat!
A Benfica ugyan 1961-ben és 1962-ben hódította el a trófeát, ám 1968-ban ugyancsak döntőt vívott, mégpedig egy évvel az után, hogy minden idők legkiválóbb Celticje - a Maestro Herrera dirigálta legendás Internazionale váratlan legyőzésével - elnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. (Nem állom meg, hogy közbe ne vessem: az akkori együttes első számú sztárja, a jobbszélső Jimmy Johnstone "csak" harmadik -Thomas Gemmell meg hatodik - lett az Aranylabda-választáson, s a díjat Albert Flórián vehette át...)
A glasgow-i zöld-fehérek mostani alakulata persze egészen más, mint a klub legsikeresebb, a finom skót whiskyk hírnevével vetekedő garnitúrája, már csak azért is, mert jelenlegi keretéhez tizenöt légiós tartozik, s az ilyesmi nem volt divatban '67-ben. Külföldiekben ma már a vetélytárs sem szenved hiányt, sőt olyan jól áll, hogy tizennégy "vendégjátékosának" a fele brazil. Ezzel együtt mind Glasgow-ban, mind Lisszabonban visszasírják azt a korszakot, amelyben skótok és portugálok játszották a főszerepet, jóllehet a Benfica akár az első számú európai klubtorna legpechesebb csapatának is nevezhető, hiszen hét döntője közül ötöt (1963-ban, 1965-ben, 1968-ban, 1988-ban és 1990-ben) elvesztett.
Ma nincs ekkora tét, és a jelen alapján talán nem is a Celtic-Benfica a nap meccse.
Hanem inkább a CSZKA- Arsenal.
A májusban BL-finalista londoni csapat eddig százszázalékos a G csoportban, amelyben a rivális moszkvai együttes is veretlen. Az utóbbi gárda különlegessége, hogy Dudu, Daniel Carvalho és Vagner Love egyaránt állandó tagja Dunga szövetségi kapitány keretének, s az még a mai labdarúgásban is unikum, hogy egy orosz klub három brazil válogatottat delegáljon. Ennek dacára meglepetést keltene, ha Wenger végképp nemzetközi Arsenalja vereséget szenvedne, bár Moszkva vendége nem lehet eléggé óvatos, mert arrafelé október közepén már könynyen megfázhat a látogató...
Bukarestben kellemesebb a hőmérséklet, ám ez most nem a Real Madrid ideje. A királyi gárdára ráerőszakolt taktikájával Capello egyhamar odáig jutott, hogy szombaton már nemhogy játék, de minimális eredmény sem volt, noha a Getafe - akármilyen kiváló edző is Schuster - korántsem tartozik a spanyol liga krémjéhez. A Madrid szétesőnek tetszett (azazhogy nem akadt ember, akinek tetszett volna), s főként ebből a szempontból van jelentősége a Steaua elleni mérkőzésnek, mert ha nem sikerül megszerezni mindhárom pontot, a morgás zúgássá erősödhet a fehérek köreiben...
Talán még a Celtic-érára is elérzékenyülten gondolnak a madridi szurkolók, elvégre egy esztendővel a mindmáig egyetlen glasgow-i BEK-diadal előtt (is) a Real Madrid volt a kontinens legjobbja.
Annak idején senki sem hitte volna a spanyol fővárosban, hogy negyven évvel később attól kell tartani: esetleg skót lehet a sors...
