No de miért is számít a baloldalnak immáron tradicionálisan kevéssé a vidék meg a vidéken élők, akik között - spontán értékválasztásukat tekintve - ugyanolyan eséllyel vannak bal-, mint jobboldaliak? Ha tavasszal még lehetett eredményesen kampányolni az agrár- és vidékfejlesztési támogatások tényével, a felzárkózás ígéretével, akkor néhány hónap múltán miért nem? A baloldal kormányon maradásának értelme sokak számára az volt, hogy szocialista- liberális irányítással valósulhasson meg az EU által finanszírozott felzárkózás. A tavaszi kampány múltával azonban az derült ki, hogy a nemzeti fejlesztési terv mégsem alulról fölfelé szerveződik, a társadalmi vita alig befolyásol valamit. A felzárkózási pénzből nem annyira sok kisebb, inkább kevesebb nagy projekt valósul meg.

Egy másik, kommunikációs hibának látszó, de alapjaiban politikai természetű probléma, ahogyan a kormány és pártjai a megszorító intézkedésekről beszélnek. Van egy alapvető gond - az átlagos reálkeresetek csak 2002-ben érték utol az 1989-est, s azóta haladták meg valamennyivel. Ezt sokan az európai bérfelzárkózás kezdetének érezték - erre most az derül ki, hogy állami túlköltekezés eredményeként jött létre a szerény jövedelmi többlet, amit az egyensúly érdekében vissza kell venni a lakosságtól. A megszorító intézkedéseket azonban egyfajta ledorongoló, érzéketlenséget sugárzó kommunikáció kíséri. Itt mindenki "túlfogyaszt", "potyautas", görcsösen kapaszkodik "kiváltságaiba". Alig esik szó arról, hogy valaki érintettet partnernek tekintenének, elmondanák neki: legalább hosszú távon miért érdeke a tervezett változás.

Bármennyire kevés az idő, a dolgokat meg kellene beszélni. Az MSZP tagjai és szimpatizánsai sem annyira egységesek, mint amennyire látszik - és valószínűleg őket is az Orbán-fóbia tartja össze. Az egész társadalomról nem is beszélve, amely miért hinne a tájékoztatóknak, amikor a zárt ajtók mögül az ellenkezője szivárog ki, amit kimagyarázni lehet, elfogadhatóvá tenni aligha. A megszorítások és a reformok között jelenleg nehéz meglátni a különbséget, mivel az utóbbiról kapott tájékoztatás is jobbára azt jelenti: a zsebedbe nyúlnak. A plusz kiadás mellé nincs hozzátéve az a plusz szolgáltatás, a minőségi javulás, amely miatt a polgár úgy érezné, jobb lesz neki. A kérdőjeleket gyarapítja az is, ahogyan egyes értelmiségiek reformdiktatúrát emlegetnek a végrehajtással kapcsolatban. Ilyesmire volt már példa a történelemben, ám ritkán vezetett jóra. Lehet reformálni diktatúra nélkül is. Megéri a fáradságot.