Magyarföld: "gyüttment" polgármester Jászai-díjjal
- Az uram sírjáról kitépték a virágokat, gyalázkodó levelekben megfenyegettek! - fakad ki Tóth Lászlóné, Marika néni, Magyarföld egyetlen "közintézményének", a helyi boltnak a vezetője: - Nincs nekem erre szükségem, ezért, ahogy megszereztem a mandátumot, le is mondtam a képviselőségről.
- Én aztán megértelek, Marikám - nyitja ki második üveg sörét a dohos levegőjű üzletben eddig hallgató, magát rokkantnyugdíjasként bemutató Szabó Kálmán, aztán levelet húz elő kabátja zsebéből: - Engem sem felejtettek ki a címzettek közül, lehordtak rendesen.
- Hát titeket is megfenyegettek!? - toppan be a boltba egy középkorú asszony. - Kezdek félni, biz' isten elengedem a kutyákat estére!
Rajtuk kívül még tízen kaptak névtelen fenyegető levelet az elmúlt hetekben a zalai kistelepülésen. A levelekből kiderül, hogy mindannyiuknak ugyanaz a "bűnük": voksukkal Magyarföld polgármesterévé emeltek egy "gyüttmentet", Rátóti Zoltánt, a Nemzeti Színház színművészét. A helybelieknek sejtelmük sincs, hogy kik állhatnak az akció mögött.
Szokatlan ez a békétlenség a harminchat lakosú, Vas és Zala megye határán, az Őrség peremén fekvő községben. A munkahelyek híján lassan-lassan elöregedő faluban ugyanis a helybeliek szerint leginkább semmi nem szokott történni. A dombok, erdők közé szorult község csöndes, a falu három-négy utcáját, a portákat nagy gonddal tartják rendben, virágosítják a helybeliek. Ez a nyugalom, idill tetszett meg Rátóti Zoltánnak is. A Jászai-díjas színművész egy évtizede járt először itt, s azonnal beleszeretett a faluba. Telket vett, házat épített, és azóta itt tölti minden szabadidejét. Megtetszett a falu Rudolf Péternek és párjának, Nagy-Kálózy Eszternek is, így azt lehet mondani: olykor a faluban időzők csaknem tíz százaléka híres ember. A helyiek azonban keveset törődnek szomszédaik ismertségével. Rátóti Zoltánról egy idős férfi például úgy beszél: "Rendes gyerek, nem hordja fenn az orrát, nem művész uraztatja magát, ráadásul még a munkából is kiveszi a részét." Nem csoda, hogy sokan megkedvelték a színművészt: ő ugyanis rendre részt vett a község csinosításában, a falu központjában például haranglábat készített egy barátjával. Rátóti Zoltán aktivitását előbb díszpolgári címmel díjazták, a nyár végén pedig többen is felvetették: miért ne lehetne ő a polgármester?
- Meglepett az ötlet, eszembe sem jutott, hogy induljak a választáson - mondja Rátóti Zoltán. - Egyfelől azért, mert Magyarföldtől 260 kilométerre, Budapesten élek, és a színházi évadban hetente, kéthetente jutok csak ide, másfelől pedig keveset tudok a polgármesteri munkáról.
Rátóti Zoltán kezdetben ellenállt a felkérésnek, ám egyre többen nyüstölték, hogy induljon a választáson. Volt, aki azzal biztatta: Magyarföldön kevesen élnek, nincs iskola, óvoda, de még egy kocsma sem, nem sok dolga akad a polgármesternek, viszont ha egy ismert ember vezeti a községet, akkor híre kel a falunak, s jönnek majd a turisták. Rátóti Zoltán végül vállalta a megmérettetést. Kampányában - azaz a helyieknek postázott levelében - azt ígérte: újjáépíti, közösségi házzá alakítja a temető melletti pajtát, fatemplomot építtett, és több őrségi kulturális fesztiválba is "bevezeti" a falut. A helybeliek közül sokaknak ennyi bőven elég volt: Rátóti Zoltánt tizennégy szavazattal megválasztották polgármesternek.
Nem volt felhőtlen azonban Rátóti Zoltán öröme. Két ellenfele összesen tizenhét voksot kapott - ebből tizenkettőt a második legnépszerűbb jelölt -, ez pedig már jelezte: személye megosztja a magyarföldieket. Ezután jöttek a titokzatos fenyegető levelek.
- Az, hogy valaki mást támogatott, nem baj - mondja a polgármester, majd hozzáfűzi: - De az már tarthatatlan, hogy egyesek fenyegetőznek, lemondásra kényszerítenek egy képviselőt, és rombolnak a temetőben.
Rátóti Zoltán szerint azért lesz különösen nehéz megoldani ezt a konfliktust, mert láthatatlan ellenzékének - miként az a fenyegető levelekből kiderül - egyetlen célja az, hogy elérje, ne legyen "idegeneké, gyüttmenteké a hatalom Magyarföldön". Ezzel az érvvel azonban egyszerűen nem lehet mit kezdeni Rátóti Zoltán szerint. A színész-polgármester ugyanakkor bízik abban, hogy idővel lecsillapodnak a kedélyek. Talán majd akkor, ha beváltja ígéreteit, s felolvasóestet tartnak az újjáépített pajtában, kulturális fesztiváloknak ad otthont a falu, a gyüttmentellenesek is belátják: egy messziről jött ember éppen olyan jó vezetője lehet Magyarföldnek, mint egy őslakos.
