Mi a sok és mi a kevés? Látszólag alaposan ledorongolhatta az új EU-tagállamokat a minap Dalia Grybauskaite költségvetési biztos, amikor Brüsszelben ismertette: melyikük mennyi uniós pénzt tudott eddig felhasználni. A legjobban - mint várható volt - a szlovénok teljesítettek, 2004-2006-ra jutó felzárkóztatási (strukturális és kohéziós) pénzeik 34,1 százalékának felvételével. A második helyen a magyarok állnak 32,6 százalékkal; ez összegszerűen 959 millió eurót jelent. Ám az EU-alapok működését ismerők már bizonyára találkoztak az úgynevezett n+2-es szabállyal, ami a "sok vagy kevés" kérdését teljesen más megvilágításba helyezi.

A felzárkóztatási pénzeket általában a tárgyévet követő második év végéig kell felhasználni, vagyis ezekben a hetekben, hónapokban az új tagállamok még a 2004-es pénzeikre hajtanak. Bár a két év ráhagyás soknak tűnik, az általános brüsszeli tapasztalat szerint ezt is nehéz tartani.

Mire költik a tagállamok a milliárdokra rúgó összegeket? Több tagállam operatív programjában (a magyarban is) felbukkan egy dodonai tétel, a (gazdasági) versenyképesség fejlesztése. Elvileg a legmodernebb, a tudásalapú társadalmat a legközvetlenebbül szolgáló források az EU közös, tagállamokra le nem bontott kiadásai között szerepel(né)nek. Ám a nettó haszonélvező tagállamok (elsődlegesen a 2004-es tízek) azokért a pénzekért küzdenek meg a leginkább, amelyeket aztán ők maguk oszthatnak szét, "otthon."

Híd vagy dolgozói átképzés? - a válasz nem egyértelmű. - Ha hidat akarok építeni, először végig kell gondolnom: mi lesz az a termelőtevékenység, amiért érdemes lesz valakiknek átmenniük a hídon? - fogalmaz egy európai bizottsági forrás, hozzátéve: "ez Szlovákiában, Lengyelországban átlagosan húsz, helyenként negyven százalékos munkanélküliség mellett korántsem egyértelmű."

Az EU-pénzek felhasználását szemléltető lengyel grafikonok nemigen ütnek el a többiekétől. A 8,42 milliárd euró 2004-6-os felzárkóztatási forrás négyötödét már szerződésekkel lekötötték. A felhasználás ugyanakkor átlagosan csak 20,04 százalékos (vagyis 12,56 százalékponttal marad el a magyarokétól). Noha Jaroslaw Kaczynski kormányfő és Danuta Hübner (történetesen szintén lengyel) EU-biztos nemrég adta át az A2-es autópálya uniós források segítségével épült szakaszát, a közlekedésben konkrét veszélye áll fenn annak, hogy (először is) 2004-es pénzek vesznek el. A magyar GVOP (Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja) lengyel megfelelőjében egyébként 8264 projektszerződésről és átszámolva 645,8 milliárd forint támogatásról van szó.

A Magyarországgal nagyjából azonos népességű, s ezért vele közvetlenül összevethető Csehország 2004 és 2006 között 2,6 milliárd euró felzárkóztatási pénzből részesedhet. Ebből a strukturális támogatás másfélmilliárdot tesz ki. Noha a 2007 és 2013 közötti hét évben éppen a csehek jutnak népességarányosan a legtöbb EU-pénzhez, 23,6 milliárd euróhoz (a másodikok ebben is a magyarok), eddigi tényleges felhasználásuk az egyik leggyengébb, 23,5 százalékos.

A cseheknél is sok múlik ugyanakkor az n+2 szabályon, illetve a bürokrácia csökkentésén. A Mladá Fronta Dnes napilap minapi cikke szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy végül Csehország többet fizet be az EU közös kasszájába, mint amennyit Brüsszeltől kap.

Az említett három évben a Szlovákiának jutó felzárkóztatási pénzek mintegy 1,6 milliárd euróra rúgnak. A kohéziós alapokat illetően a szlovákok immár teljes, míg a strukturális részre vonatkozóan 80 százalékos lekötöttséggel büszkélkedhetnek. A kifizetési arány a csehekénél valamivel jobb, 26 százalékos. Brüsszeli értesülések szerint azzal számolnak Pozsonyban, hogy öt százaléknál nem nagyobb hányadot veszítenek az n+2 szabály miatt. Hírek szerint a pozsonyi vállalkozók a bürokratikus ügyintézés miatt nem találták elég vonzónak a versenyképességi EU-támogatást, s inkább a kereskedelmi bankokhoz fordultak kölcsönért. A négy ágazati operatív programból egyébként az alapinfrastruktúra fejlesztése 35 százalékkal részesül, az ipar és a szolgáltatások 12,7-tel, az emberi erőforrásfejlesztés 24-gyel, a vidék pedig 15-tel. Szlovákiára és Csehországra egyaránt igaz: a kormányváltás némiképp hátráltatta a 2007-13-as fejlesztési tervek kidolgozását, a főbb célokat több ponton módosították.