A kupát legutóbb 1999-ben elhódító Kőér utcai együttes az 1:1-gyel zárult - mondjuk úgy: tapogatózó jellegű - első szakaszt követően percről percre nyomta víz alá a feltehetően az előző napi, Eger elleni elődöntő nyomán (a meccset 7:2-es vezetésről csak az utolsó pillanatokban, 8:7-re nyerő) fásult és fegyelmezetlen ellenfelét. Az emlegetett Benedek mellett a szintén balkezes Kiss Gergely megmozdulásai miatt kerülgette a frász a Vasas-szimpatizánsokat, akik már a második nyolc perc végén lemondóan dőlhettek hátra: ami nem megy, az nem megy (6:2)...

A hátul és elöl egyaránt klasszisokkal többet nyújtó Honvéd azt is megengedhette magának, hogy a folytatásban lazábbra vegye a figurát, így a rivális temérdek helyzete közül egy-egy már beakadt. Így aztán a zárófelvonás "csak" háromgólos különbségnél indult (8:5), de amikor kellett, újra Nagy Viktor kapuja előtt zajlott a lényeg: az összességében ötig jutó Benedek kiütés közelire növelte a differenciát, s a vetélytárs számára egészen nyeszlett vigasz csupán, hogy Hosnyánszkyé volt a végső, szépítő momentum (11:7).

A bajnoki rajt előtti bemelegítést a Honvéd nyerte tehát, a Vasas-tábor viszont reménykedhet. A csapat az utóbbi bő másfél évtizedben a kupában halmozott sikert sikerre, miközben a bajnoki arany még véletlenül sem jött össze. Hátha most fordul a kocka...

A női MK-döntőben: Honvéd-Újpest-OSC 19:10.

Székely: Bekiabáltam!