Ünnep vagy Rajk betiltása Veszprémben?
- Veszprémben a Művészetek Házában 2006. október 7-én megnyílt az emlékműterveidet összegező kiállításod, amelyen én mondtam megnyitó beszédet. Veszprémi barátokat kérdeztem az 1956-os emlékmű-terved fogadtatásáról. Bizonytalankodó arckifejezéssel a válaszolók a polgármester személyének változására utaltak, aminek a mű szellemi-művészi értékét illetően nincs - és normális körülmények között nem is lehet - jelentősége. Tudtam, hogy az emlékművet október 23-án fogják felavatni. Mi történt azóta?
- Aggodalmas megfigyelésed nem volt alaptalan, hiszen az elmúlt héten az események minden szempontból felgyorsultak. A Veszprémi 7 Nap-ban pénteken megjelent, hogy az avatóünnepség elmarad. Kezdett világossá válni számomra, hogy az új önkormányzati többség magát az emlékművet sem akarja megvalósulva látni.
- Mit jelent neked ez az emlékmű?
- Mindenekelőtt személyes kötelességteljesítést. Bár 1956-ban hétéves voltam, azok az emberek, akik a forradalmat csinálták, a későbbiekben mind személyes ismerőseim voltak. Nagy Imre, Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós nekem Imre bácsi, Feri bácsi és Miki bácsi volt, mind-mind édesanyám, Rajk Júlia barátai. Irántuk és még igen sok más ember iránt el nem múló kötelességérzet él bennem, aminek szamizdatmunkámmal is kifejezést adtam, nem különben a párizsi Pere Lachaise temetőben felállított 1956-os emlékmű tervezésével. Ide sorolom a kivégzettek méltó eltemetésének napján, 1989. június 16-án a Hősök terén felállított - Bachman Gáborral együtt tervezett - ravatalt is.
- Mondj valamit a veszprémi emlékműterv előtörténetéről.
- Veszprém eddigi polgármestere, Dióssy László erős képzőművészeti érdeklődést és hozzáértést tanúsított, aminek bizonyítéka a millenniumi emlékmű, az európai szoborpark, a Vass-gyűjtemény és a László Károly-gyűjtemény befogadása, a Művészetek Háza megvalósítása, és a város arculatának a megújítása. Dióssy minden más várost megelőzően hirdetett pályázatot az 1956-os emlékműre. A pályázatot az akkori közgyűlés döntése alapján én nyertem meg, és ennek alapján az önkormányzat velem szerződést kötött. Kötelességem volt tehát a szerződésnek ez év október 16-i határidővel eleget tenni.
- És hogy állsz a munkával?
Az emlékművet a Ganz Acél munkatársai elkészítették. Az emlékmű áll. Az idevezető út azonban kanyargósnak bizonyult. Nemcsak a szokásos véghajrá gondjaival kellett megbirkózni, hanem október 13-án az új önkormányzat építési hatóságától egy igen furcsa feljegyzés érkezett, amely a kivitelezés leállítását rendeli el.
- Milyen indokolást tartalmaz ez a feljegyzés?
Mivel az új önkormányzat döntése alapján az avatóünnepség elmarad, úgy vélem, a feljegyzés hátterében politikai megfontolások rejlenek.
- Más szóval cenzúra?
Annak is nevezhetnénk. Azzal a korántsem új megjegyzéssel, hogy nem a mű témája, hanem alkotójának a személye eshetett kifogás alá, ami 1989. előtt is elterjedt gyakorlat volt mind az én esetemben, mind pedig másokéban.
- De az emlékmű mégis áll?
Igen, mert a közgyűlés döntését az én szememben nem érvényteleníti egy feljegyzés, és mert a tervezés és a kivitelezés során olyan partnerekre leltem, akiknek az elkötelezettsége 1956 eszméi mellett, nem volt gyengébb, mint az enyém.