Ban Ki Mun Dél-Koreából akkor érkezett az ENSZ-csúcsra, amikor a világszervezet éppen egy Észak-Korea elleni határozattal próbál kimozdulni a mélypontról. Korea egymagában az ENSZ történetének egyik fő vonulata, az 1950-es háborútól körülbelül a 2050 körüli rendeződésig. Az Észak ellen most nagy(hatalmi) egyhangúsággal elrendelt szankciók önmagukban nem érdekesek. A döntésben az érdekes, ami nincs benne. Utalás sincs arra, hogy az atomkodó Észak-Koreát esetleg katonai erővel is kötelezzék nukleáris békére.

Túl messzire vezetne? Például Iránig, és még több más úgynevezett küszöbállamig, amelyek túl közel jutottak ahhoz, hogy atombombájuk legyen. Vagy már van is nekik, mint Pakisztánnak például, éppúgy törvénytelenül, ám nagyhatalmi beletörődéssel. Ha semmi másra nem is, a kettős mércére joggal hivatkozott az amúgy gyerekes daccal fellépő észak-koreai delegátus.

Lehet, hogy Ban Ki Mun arra célzott: ENSZ-főtitkárként megpróbálja "áthidalni" a kettős mércéket? Ezt megbüntetjük, azt nem, ezzel tárgyalunk, azzal nem, emezt ENSZ-szel nyomjuk, amazt az ENSZ kikerülésével. Reálpolitika egy összezavarodottnak tűnő világban.

Pedig csak a hidegháború keményen rendszerező gátjai omlottak le, megint "szabadon" érvényesülnek a hatalmi érdekek. Korea esetében most az, hogy maradjon csak meg a hidegháború élő múzeumának, így olcsóbb és biztonságosabb, mint egy bizonytalan újrarendezés. Dél-Korea kijutott ebből a csapdából, demokráciával és piacgazdasági föllendüléssel. Olimpiát rendezett, ENSZ-főtitkárt ad, hitelt is sokaknak. Ám Észak-Koreának, az uralkodó klán önhibájából kiút nem kínálkozik. Az önfeladás sem igazán, Dél-Korea egyáltalán nem sietne átvenni az északi roncstelepet. Észak szempontjából logikus "önvédelmi" lépés az atomzsarolás, lám: működik is.

De azért a mostani atomkísérlet újabb szakadékot robbantott Észak-Korea és a világ között: még Peking és Moszkva is megsokallta. Ha semmi mással nem is, de ezzel a két hatalmas szomszéddal az észak-koreai vezetők számolnak. Ám egyelőre ez a gondjuk sokkal kisebb annál az eredménynél, amit Washingtonban könyvelhettek el: Bush elnök kimondta, hogy nem éri katonai támadás Észak-Koreát. Mit nem adnának egy ilyenért Iránban! Le is vonják a következtetést, ha meglesz az atombombájuk, vagy elhitetik, hogy megvan, akkor biztonságban lesznek. Már ezt is csinálják. Csak azt nem tudni, hogy az adott pillanatban a kettős mérce melyik oldalára esnek majd. Ezt nem is Ban Ki Muntól fogják megtudni, ő valószínűleg éppen egy másik szakaszon ás majd fedezéket a globális lövészárokban.