"Elterjedt vélekedés, hogy a válság egyetlen emberről szól" - írta Orbán, noha óvakodott megnevezni az elterjedt vélekedésnek a forrását. Önnön magát. A Heti Válasz bő három héttel ezelőtt megjelent számában ugyanis éppen ő nyilatkozta: a probléma maga Gyurcsány Ferenc. Ez lett aztán a hívó szó. Kövér Lászlótól Navracsics Tiboron át Kósa Lajosig mindenki ezt ismételgette interjúk és beszédek sorozatában. A gondolatmenet mindig arra futott ki - Navracsicsnál és Kósánál a legmarkánsabban -, hogy a Fidesz tudna tárgyalni az MSZP-vel, ha az megszabadulna Gyurcsánytól. A "gyurcsánytalanított" baloldal partneri alkalmassága a debreceni polgármester Kossuth téri beszédében erővel jött elő legmarkánsabban.

Orbán egy tollvonással bohócot csinált saját hadnagyaiból. Visszatért régi narratívájához, hogy a bajok alapjában nem is Gyurcsányban, nem a miniszterelnök jellemhibáiban (vö. hazugság) keresendők, hanem az egész MSZP-ben, mely állítólag szenvedélybeteg. Szenvedélye az egyeduralom "mindenáron".

A szenvedélybetegség, mint tudjuk, szerzett baj. Orbán, amikor Tusnádfürdőn a magyar baloldal "genetikus" torzulásairól beszélt ("amikor csak tehették, rátámadtak a nemzetükre"), öröklött bajokról beszélt. Ennyiben most előre lépett - de alapjában hű maradt önmagához. Legföljebb egybelapátolta a nemzet- és társadalomellenes "támadásokat". Egyszersmind - s hitem szerint ez a lényeg - azért helyettesítette be a Gyurcsány szót az MSZP-vel, mert túl sokan látszottak hitelt adni azoknak a vélekedéseknek (hommage á Debreczeni), hogy neki valójában Gyurcsány-fóbiája van. Nem, hangzott a válasza, ő nem ennyire kicsinyes, neki a szocialistákkal van baja. A kecske, amelyre a káposztát nem bízzuk, nem Gyurcsány, hanem az MSZP.

Mellesleg szólva a Fidesz-narratíva e drámai változása taktikailag nem mondható ostobának. Orbán ugyanis cikkében azt mondta, az MSZP vagy megújul vagy darabjaira hullik. S láss csodát, az MSZP egyik - jelentős, ha nem a legjelentősebb - frakciójában, a Baloldali Tömörülésben gyakorlatilag az Orbán-cikkel egy időben kapott erős hangot a megújulás szándéka, jellegzetesen "balos" hangütéssel. Amikor május 29-én (ugyanaznap, amikor Gyurcsány őszödi beszéde elhangzott) cikket körmöltem e lapba arról, hogy lesz itt még pártféltés, lesz még következménye annak, hogy a Gyurcsány-program egzisztenciálisan nem sok jót ígér a pártnak. Ráadásul a miniszterelnök "saját pártja" helyett szűk és szűkülő, nem MSZP-s hátterű szakértői körre támaszkodik.

Nos, itt tartunk. Orbán szívesen látna egy antigyurcsányista szellemben "megújult" MSZP-t (egy olyat például, amelyik a kizárt Sipos József Semjén Zsoltot idéző szellemében csakis a gazdagokat, főként a bankokat meg a multikat sarcolná meg tehermentesítő céllal); a szocialisták - bármit mondanak is - mintha vennék a lapot.