A magyar belpolitikáról. Az érzelmektől túlfűtött hangulat senkinek sem tesz jót. Kölcsönös vádaskodások, egymás démonizálása helyett mindkét oldalnak több bölcsességet kellene tanúsítani. Az ország érdekében eredményesen politizálni csak kompromisszumokkal lehet. Az amerikai magyarság hagyományosan antikommunista, a jobboldal híve, nekem mégsem feladatom állást foglalni, hogy a kormányfő maradjon vagy távozzon. A helyzetet nem lehet fekete-fehér alapon megítélni. Benyomásaim szerint a helyhatósági választásokon nem Orbán Viktor győzött, az emberek inkább Gyurcsány Ferenc ellen szavaztak. Érdekes, hogy vidéken új politikai erőközpontok alakulnak ki.

Magyar-amerikai viszony. A megdöbbentő budapesti zavargások nincsenek hatással a két ország viszonyára. Magyarországnak változatlanul jó a megítélése a tengerentúlon, a közelgő '56-os évforduló ismét a reflektorfénybe állítja. Ezért is fontos, hogy a napi politika ne árnyékolja be a megemlékezéseket. A neokonzervatív Bush-adminisztráció pragmatikus alapon jól hangot talál a szociálliberális kormányzattal. A Fidesz elnöke ugyanakkor érezhetően próbálja újjáépíteni az általa meggyengített hidakat - a siker nem garantált, de nem lehetetlen vállalkozás.

Vízum. Magyar származású amerikaiként elfogadhatatlannak tartom a jelenlegi rendszert. Szomorú lenne, ha Sólyom László államfő kitartana álláspontja mellett, s a vízumkötelezettség eltörléséig nem látogatna el az Egyesült Államokba. Az USA-ban ugyanis a legmagasabb szinteken mondhatná el, hogy a baráti országokkal szembeni jelenlegi bánásmód, így az ujjnyomatvétel kontraproduktív, csak az Amerika-ellenességet erősíti. Mindenesetre optimista vagyok, kellő politikai akarattal két-három év múlva megoldás születhet a vízumkérdésre.