Gyermekek csontjai gyorsabban porladnak, ilyen korú gyermekcsontváz mégsoha sehol nem került elő. (Az eddig ismert legrégebbi gyermekcsontvázegy százezer éve élt Neander-völgyié.)

Az etiópiai Dikikában előkerült egyedet a kutatók Selamnak nevezték el, amely számos etióp nyelvjárásban békét jelent. A régészeti rétegből az vehető ki, hogy a 3,31-3,35 millió évvel ezelőtt élt lánykát egy árvíz elragadta, s ez okozta halálát, különös módon azonban megmaradását is, mivel a hordalék teljesen befedte, s csontjait légmentesen elzárta.

Az A. afarensis, amely az 1974-ben előkerült, s Lucynek elnevezett maradványról vált ismertté, három-négymillió évvel ezelőtt élt Afrikában. Az emberré válás folyamatában helye nehezen meghatározható. Számos kutató úgy véli, hogy nem tartoznak közvetlen őseink közé, afféle - utód nélküli - oldalhajtást képeznek a törzsfejlődés lombos fáján. Mások azonban amellett érvelnek, hogy közvetlen őseink közé sorolhatók. Antropológusok mindenesetre hangsúlyozzák, hogy felépítésében közelebb állt még a csimpánzhoz, mint az emberhez. Agytérfogata nem volt nagyobb egy csimpánzénál. A most előkerült csontdarabok közül a legfontosabb talán egy egészen picinyke, ami a hangképzésben játszik szerepet. Ennek segítségével azt is rekonstruálhatják, milyen hangok kiejtésére volt képes Selam.

Az etióp-német kutatócsoport vezetője, Zeresenay Alemseged, a Max Planck Intézet professzora elmondta, hogy egészen pontosan egy koponyát, kulcscsontokat, térdkalácscsontokat, alsó és felső végtagcsontokat és hátgerinccsontokat találtak. Ezekből világosan megállapítható, hogy Selam már két lábon járt. Ugyanakkor a lapockacsontja jobban emlékeztetett egy gorilláéra, mint a mai emberére, kézcsontjai pedig arra utalnak, hogy még igen ügyesen csimpaszkodott a fák ágaiba. A gyermek alsó végtagjai már az emberfélére emlékeztetnek, de felső testrésze még a majomfélékre hasonlított inkább.

A kutatók legnagyobb örömére elegendő csontdarab került ahhoz elő, hogy rekonstruálják, hogyan nézett ki a gyermek A. afarensis. A régészeti réteg összetételének vizsgálata pedig Selam természeti környezetének megrajzolását teszi lehetővé. Mint ahogy a kutatók eddig is sejtették, 3,3 millió éve a mai Etiópia klímája teljesen más volt, mint napjainkban. Selam csapadékos éghajlaton, kellemes területen élt, amelyet folyóvíz öntözött, erdők és füves rétek váltották egymást.

Nem okozott különösebb gondot az sem, hogy felvázolják, miként telhettek a kislány mindennapjai. Napközben anyja óvó gondoskodásával járta a bokros-füves tájat ehető bogyók, növények és gyümölcsök után kutatva. A közeli folyó bőséges ivóvizet kínált. Éjszakánként felkapaszkodtak egy magas fa lombkoronájába, ott tértek nyugovóra, mert ott nem válhattak a ragadozók, a kardfogú tigrisek meg a hiénák prédáivá.

Természetesen Selam nem lehetett Lucy "gyermeke", már csak azért sem, mert a lányka mintegy százötvenezer évvel korábban élt, mint fajtársa, Lucy.

Az A. afarensis az ausztralopithekuszok közül azért a legérdekesebb faj, mivel a legpregnánsabb átmenetet képezi a majomfélék és az emberfélék anatómiai felépítése között. Magán viseli még annak a jegyeit, miként nézett ki az a korai emberféle, amelyik inkább a csimpánzhoz hasonlított, de már megmutatta azokat az antropológiai vonásokat is, amelyek az őt követő fajokat az emberfélékhez tették hasonlatosabbá - mondta el Alemseged professzor.

Különös ugyanakkor, hogy Selam agytérfogata körülbelül akkora volt, mint egy hasonló korú gyermekcsimpánzé, 330 köbcentiméter, ugyanakkor összevetve ezt egy felnőtt A. afarensis agytérfogatával, illetve egy felnőtt csimpánz agytérfogatával, kiderül, hogy az A. afarensis agytérfogata lassabban fejlődött felnőtt méretűvé, vagyis gyermekkora továbbtartott, mint a csimpánzoké, és ez tipikusan az emberekre jellemző vonás.

Selam már két lábon járt