Böjti napok
A ramadán a holdhónapokból álló iszlám naptár szerint pontosan a kilencedik, mely a világ különböző tájain élő több mint egymilliárd muzulmán számára az év egyik különleges időszaka. Ebben a hónapban az egészséges felnőtt muzulmánok hajnalhasadástól napnyugtáig böjtölnek, tartózkodnak ételtől, italtól és a nemi élettől. Napfelkelte előtt, korai reggelivel kezdik a napot, napnyugta után pedig az iftar nevű vacsorával törik meg a böjtöt. Ilyenkor az ételt másokkal is megosztják, tekintet nélkül vallási hovatartozásukra. Hívnak barátokat, rokonokat, szegényeket. Az iftarvacsora lehetőséget ad a vallások közti párbeszédre, beszélgetésre, barátkozásra, és jótékonykodásra. A ramadán olyan időszak, amely az iszlámhívők számára teli van áhítattal, sok Korán-olvasással, -értelmezéssel, lelki önfejlesztéssel és az önkontroll gyakorlásával.
Ilyesmikről olvasunk a füzetben, miközben a mosolygós török emberek a Szent István-bazilika előtt felállított sátorba invitálnak, és borsmentás sárgaborsólevessel valamint sült zöldséges, rizzsel körített aprópecsenyével kínálnak. Odabent egy férfi hosszú nyakú hangszert penget, egy másik meg énekel. Az asztalnál ülők csendben eszegetnek, de nem nagyon beszélgetnek a vallásról, alighanem úgy érzik: az iszlám nagyobb falat annál, hogy két kanál aprópecsenye között átfogóan megismerjék. Valami azért érezhetően összekavarodik bennük, mert hirtelen ők is szívélyessé válnak, még az a lyukas magyar zászlóval sétáló középkorú férfi is, aki amúgy láthatóan a Kossuth térre igyekszik. A sátor előtt valaki azt meséli, hogy még Szabó Géza kanonok, a Szent István-bazilika plébánosa is elfogadta a vacsorameghívást, más arról beszél, hogy az elmúlt heti Európa-bajnoki selejtezőn a török focisták is lehettek volna hasonlóan kedvesek, és távozhattak volna a három pont nélkül is, de hát, mint tudjuk, ez nem így történt. Valaki azt is megemlíti, hogy a sátortól néhány méterre egy másik ramadánünnepséget is tartanak, és tényleg.
Az csak a mi bajunk, hogy mindenáron értelmezni akarjuk, miképpen kerül a Ramadán fesztivál elnevezésű koncertsorozat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum Szent István téri helyiségébe. Az intézmény vezetői szerint egyszerűen azért, mert fontosnak és értékesnek találták a programsorozatot, és hát persze: miért is kellene ennél több magyarázat. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a közelmúltban költözött a Budai Várból a Bazilika mellé, ahol lehetőség adódott arra, hogy a kiállítóhelyiség mellett olyan teret is kialakítsanak, ahol a jövőben művészeti események, főképpen koncertek tarthatók. Elsőként most a Ramadán fesztivál, amely eddig három pénteken adott helyet a marokkói származású, de hazánkban élő Said Tichiti együttesének, a Chalabannak, és a zenekar vendégeinek: előbb az örmény harmonikásnak, David Yengibarjannak, aztán Gerzson János oud (azaz arab lant) művésznek, majd az énekes Palya Beának végül október 20-án a Fellegini KlezmerGipsy Bandnek.
A tíz éve Magyarországon élő Said Tichiti ötödször rugaszkodik neki, hogy egy zenei koncertsorozat keretében tisztelegjen a ramadán előtt, többféle kultúrát magával hozó vendégmuzsikusaival afféle zenés beszélgetést tartson, ami az iftarhoz, a napi böjtöt követő közös vacsorához hasonlatos. A Fonó, a Millenáris, a Trafó és Kuplung nevű szórakozóhely után, ezúttal a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban lép fel többször is a böjt hónapjában. Azt mondja, fontos, hogy a kultúrák találkozzanak, megismerjék és megtermékenyítsék egymást. A Chalaban alapvetően marokkói zenéje sem ússza meg: megesik, hogy a cigányzenéből vagy a klezmerből csippent fel hatásokat, hogy aztán világzeneként éljen tovább. Békében a Bazilika harangzúgásával de még a Kossuth térről ideszüremlő baljós morajjal is.
