Másnap másfél-kétezer ember jött el a moszkvai Trojekurovszkoje temetőbe, hogy végső búcsút vegyen a Novaja Gazeta újságírónőjétől. A szemerkélő esőben volt, aki másfél órát állt a ravatalozó előtt, mire bejutott, hogy virágot tegyen Politkovszkaja fedetlen koporsója elé. A magas balkonról kamerák és fényképezőgépek pásztázták a holttest körül álló tömeget, prominens gyászolókat keresve. Újságírók, akadémikusok, ellenzéki politikusok, írók, nagykövetek. Felszólalt a svéd és az amerikai nagykövet is. (Halála politikai jelentőségén túl a svéd követ felszólalását a publicista Olof Palme-díja magyarázza, az amerikaiét pedig az, hogy Politkovszkaja szovjet ENSZ-diplomata szülők gyermekeként New Yorkban született és ennek folytán az orosz mellett amerikai állampolgár is volt.)

Aki a kormány képviselőit kereste a temetésen, annak nehezebb dolga volt, ha nem ismerte arcról a kulturáris miniszter helyettesét. Leonyid Nagyirov beszédet nem mondott, ami nem volt meglepő, tekintve, hogy addig sem a kormány, sem az államfő nem nyilvánított részvétet, nem is nyilatkozott a gyilkossággal kapcsolatban. (Vlagyimir Putyin ezt végül aznap este tette meg, németországi hivatalos látogatásának első napján, förtelmes bűncselekménynek nevezve az esetet, amelynek hátterét fel kell deríteni. A bűnösök felelősségre vonását ígérte, bárki álljon is az ügy mögött.)

Igaz, Nagyirovon kívül Vlagyimir Lukin is jelen volt, sőt beszédet is mondott, de az elnök által kinevezett emberi jogi biztos csak jóindulattal tekinthető a kormány képviselőjének. "Többször felhívtam a Kreml figyelmét, hogy az újságírók veszélyben vannak. Hánynak kell még meghalnia, hogy történjen valami a védelmük érdekében?" - tette föl a retorikai kérdést beszédében.

Lukin után Politkovszkaja kollégái szólaltak fel, akik kicsit önigazolóan arról beszéltek, hogy Anna tudta, bármikor megölhetik. Tudta, hogy nem lehet megvédeni. Hogy meggyilkolása elkerülhetetlen volt.

Oroszországban egyetértés van abban, hogy a 48 éves újságírónőt észak-kaukázusi cikkei miatt lőtte le a lakása előtt egy fiatal férfi, akiről a biztonsági kamerák néhány nehezen beazonosítható képkockát őriztek meg. A közvélemény első körben Ramzan Kadirovot tartja a gyilkosság megrendelőjének, második körben a csecsen kormányfő mögött álló Kremlt.

- Kadirov önállóan is cselekedhetett, nem feltétlenül kellett a Kremllel "egyeztetnie" - mondta lapunknak Sztanyiszlav Belkovszkij. A Moszkvai Nemzetstratégiai Intézet vezetője szerint tévedés az a hangoztatott érv, hogy a csecsen kormányfőnek (aki október 5-én töltötte be 30. életévét, és ezzel elhárult az alkotmányos akadály Csecsenföld elnökévé való kinevezése előtt) rosszkor jött a gyilkosság, mert kompromittálja őt. Politkovszkaja róla szóló írásai ugyanis még jobban kompromittálhatták volna.

"Ez egy állig felfegyverkezett gyáva alak, akiből szerintem nem lesz elnök... Kadirov születésnapján arra vágyom, hogy mielőbb a vádlottak padjára kerüljön... Egyébként cikkeink alapján három nyomozás is folyamatban van Kadirov és emberei ellen... Emberrablásokról szólnak, amelyekben Kadirov maga is részt vett... Az egyik ügyben tanú vagyok..." - nyilatkozta a Szvoboda (Szabadság) rádió műsorában Politkovszkaja, két nappal a halála előtt. Az újságírónő arról is beszélt a műsorban, amelyet a Novaja Gazeta Politkovszkajáról szóló gyászkiadványa idézett, hogy olyan megkínzott ártatlanokról készült fotók vannak a birtokában, akiket csak azért raboltak el és öltek meg, hogy azután mint legyőzött fegyveresekről beszélhessen róluk Kadirov, a sikeres terrorizmus elleni harc jegyében.

A temetésen megjelent ellenzéki politikusok Putyin közvetlen felelősségét is felvetették. Grigorij Javlinszkij, a Jabloko párt vezetője a Kreml új korszakáról beszélt, amelyben az ellenzék - hiszen a csecsenföldi sikerpropagandát kétségbe vonó cikkek megírása egyértelmű Kreml-kritikát jelent - fizikai megsemmisítése magától értetődő cél. Politkovszkaja egyébként Putyint szabadságot elfojtó, szovjetizáló KGB-ügynöknek nevezte több nyilatkozatában.

- Halála többet ártott a vezetésnek, mint írásai - mondta ugyanakkor a temetés napján Drezdában az orosz elnök, a Kommerszant helyszíni tudósítása szerint szinte mentegetőzve. Putyin számára bizonyos tekintetben valóban csapás lehet Politkovszkaja halála.

Rövid időn belül ugyanis ő az ellenzéki NG harmadik ismert újságírója, akit megöltek. (Jurij Sigacsihint valószínűleg megmérgezték, az ügyet tettes nélkül lezárták, a lap tovább nyomoz. Igor Domnyikov rovatvezető meggyilkolásával kapcsolatosan már folyik a tárgyalás, igaz, a megrendelő nincs meg, csak a végrehajtók.)

Ráadásul 15 év alatt ő a 261. újságíró, aki erőszakos halált halt. A gyilkosságok közül mindössze húszat derítettek fel, ám ez is csak a végrehajtók kézre kerítését jelenti. - Több esetben aztán őket is hamar kiengedték a börtönből, például Larisza Jugyina szerkesztőnő gyilkosait - mondta lapunknak az Orosz Újságíró-szövetség titkára. Pavel Gutyionov szerint a lista hosszú, bár Politkovszkaja meggyilkolása mégis mérföldkő.

A sajtószabadság oroszországi sorvadásáról szóló nyugati kritikákra ugyanis a Kreml épp Politkovszkajára hivatkozott, mondván, igenis jelenhetnek meg éles hangú, a vezetés számára kellemetlen cikkek. Rá már nem lehet hivatkozni.

Moszkva, 2006. október

Gyertyát gyújtanak Politkovszkaja fotójánál Szentpéterváron