Igen, kormányzásra föl!
A Fidesz elnökének igaza lehet abban, hogy a magyar társadalom mélyponton van. Az idősebb korosztály azonban ennél sokkal drámaibb mélypontokat élt már át, melyekhez a jelenlegi politikai válság semmiképpen nem hasonlítható. Ezek közé tartozik zsidó származású honfitársaink üldözése, megsemmisítése, Szálasi hatalomátvétele, a Rákosi-diktatúra, az '56-os forradalom leverése és az azt követő megtorlás. Hallgatva Orbán Viktornak a Kossuth téren elmondott beszédét, megnyugtatott, hogy nem biztatott bennünket drasztikus akciókra: nem kell felszedni az utcaköveket, nem kell betörni az ajtókat - és sorolhatnám tovább az elmúlt időszakban innen-onnan elhangzó militáns biztatásokat. A magam részéről az általa kezdeményezett "Igen, Magyarország Charta" számos pontjával egyetértek. A lakosság többsége már IGEN-t mondott hazánkra, amikor '56-ban itthon maradt, és amikor később - ellenállva a csábításnak és a nagyobb lehetőségeknek - mindig hazajött. Sokan NEM-et mondtunk viszont arra, hogy karrierünket párttagsággal, politikai ténykedéssel segítsük elő, és a legnehezebb időszakban sem tagadtuk meg gyökereinket, hitünket és meggyőződésünket, ezzel is utat mutatva a felnövő nemzedéknek. Az Orbán Viktor által javasolt IGEN-chartát azonban néhány, talán nem lényegtelen ponttal kiegészíteném.
1. Igent kell mondanunk arra, hogy a kormányfő a jövőben mindig őszintén tárja fel az ország helyzetét, ne szépítse az adatokat, és a politikai rendezvényeken miniszterelnöktől elvárható módon, kulturált, minősíthetetlen jelzőktől mentes beszédeket mondjon, olyanokat, melyeknek hangvételére ő és az ország népe méltán büszke lehet.
2. Igen: az országot ki kell húzni a jelenlegi kátyúból, ami - bármennyire is nehéz beletörődni - megszorításokkal és mindenkit érintő áldozatokkal jár. Nem halaszthatók azok az intézkedések, amelyek az EU elvárása szerint helyrebillenthetik pénzügyi helyzetünket, amelyek elősegítik, hogy mihamarabb megkapjuk a régóta várt támogatást. Tudomásul kell vennünk, hogy ennek a programnak a megvalósítása a jelenlegi kormány feladata. Ha azonban képtelen a konvergenciaprogramját megvalósítani, akkor elvárjuk, hogy visszaadja megbízatását.
3. Igen, elvárható, hogy az ellenzéki pártok feladatuk magaslatán álljanak, hogy éberségükkel, kritikájukkal, módosító indítványaikkal, javaslataikkal segítsék a kormányt a válságból való kilábalásban. Tartózkodjanak a megvalósíthatatlan elgondolásoktól, a lakosságnak tetsző, ám megalapozatlan ígéretektől, az államháztartást tovább terhelő indítványoktól.
4. Igen, támogatjuk, hogy a politikusok most már ne azzal próbáljanak sikereket aratni, hogy egymást túllicitálva összegyűjtik a másik fél hazugságait, minősíthetetlen kijelentéseit, hanem belátják: egymás sértegetése nem célravezető, s a társadalmi, politikai béke elősegítése érdekében beszüntetik a két vezető politikus démonizálását, tudomásul veszik, hogy az áprilisi választás közös munkára ítélte őket!
5. Igen: az ország előrelépéséhez minden területen teljesítményre van szükség. Kívánatos, hogy a teljesítményt követelő kijelentések ne csak jól hangzó, üres szólamok legyenek, hogy a teljesítményelv valóban érvényesüljön az elszámoláskor, az "eredményhirdetéskor", a támogatások odaítélésekor is. Tarthatatlan, ha ezt fölülírják a szubjektív, önző egyéni szempontok, a politikai megfontolások, a baráti kapcsolatok.
6. Igen: az értelmiség nagyobb közéleti szerepvállalására, a különböző oldalak közötti folyamatos párbeszédre minden fejlődő társadalomban szükség van.
7. Igent mondanánk arra, ha a politikai pártok vezetői döntéseik meghozatalakor igényelnék az értelmiség közreműködését, az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben támaszkodnának a szakértők véleményére. Még akkor is, ha ezek olykor kritikai hangvételűek. Kár elhallgattatni a józan, javító szándékkal bíráló hangokat azzal, hogy a visszahúzódó és/vagy túlzottan elkötelezett eszmetársak azonnal az ellenfél hangjának minősítik azokat. Ha a politikusok képtelenek elfogadni, hogy ők is tévedhetnek, ha képtelenek tudomásul venni, hogy nemcsak "huj, huj hajrával", hanem kritikával is lehet őket segíteni, akkor nem valók erre a pályára.
8. Igen, elő kell segítenünk minden olyan törekvést, mely a gyűlölködés, a megfélemlítés, egymás agyontiprása, a társadalmi, közéleti hazugságok ellen szól.
9. Igen, támogatni kell minden olyan kezdeményezést, mely a korrupcióhoz, a csalafintaságok felszámolásához vezethet. Biztosítani kell a pártoktól független (!) ellenőrző szervek munkáját. A legmagasabb tisztségeket betöltőknek törekedniük kell arra, hogy ezekbe a testületekbe csak tiszta, lekenyerezhetetlen emberek kerüljenek. Keményen kell büntetni minden megveszegetési kísérletet, még akkor is, ha az illetők a mindenkori kormánypártok jeles emberei.
10. Igen, fokozni kell a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus elleni erőfeszítéseket. Tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen megnyilvánulások, bármennyire is csak egy szűk réteghez kötődnek, az egész ország hírnevét rontják. Az embertársaink elleni uszítást egyértelműen el kell ítélniük a politikai pártoknak. Ebben a tekintetben világosan kell fogalmazniuk, hogy még véletlenül se adjanak tápot az ilyen jellegű akcióknak. A vandál pusztítók szabadságát pedig korlátozni kell. Afféle eseményeknek, melyek a televízió székháza előtt történtek, soha többet nem szabad előfordulniuk Magyarországon.
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
