V, mint Vaduz, Valletta, vigasztalan vég
Ám ahhoz képest, hogy öt-hatmilliárd forint még mindig benne van ebben a kilátástalan magyar labdarúgásban (csak a "profik" között!), több a soknál ez a máltai 1-2, amely egyébként szolid kimenetel, ha felidézzük a házigazdák kapufáit és megannyi ziccerét, továbbá azt, hogy a rettegettnek nem nevezhető Mifsud, Schembri kettős csak akkor nem került helyzetbe, amikor a vendéglátók nem vezettek támadást.
A meccs tökéletesen illeszkedik a szezon vérlázító vereségeinek V betűs sorába, elvégre Vaduz és Valletta (még egyszer: Vaduz és Valletta!) ugyanarról a tőről fakad. Igaz, hovatovább végigmondhatjuk az ábécét - miközben futballunk immár a sportág analfabétája -, hiszen a szkopjei Rabotnicki is oktatta magyar vetélytársát, hogy aztán 6-2-es vereséget szenvedjen... nem, nem, a Barcelonától, hanem a Baseltől.
A rettenetes bajokra azonban korántsem ezen az őszön kellett (volna) rácsodálkozni.
Jelzésértékűnek tartom: a Magyar Rádióban az a Bicskei Bertalan kommentálta az Eb-selejtezőt, akinek a dirigálásával 1-1-et "játszott" a válogatott Máltával - tizenhét esztendővel ezelőtt. B. B. akkoriban mondta, hogy legalább másfél évtized kell a felzárkózáshoz - nem az elithez: Európa középmezőnyéhez -, s azóta nem történt az égvilágon semmi, csak elfutott, mint Mifsud Juhász és Vanczák mellett, az időt tekintve bő, az eredményeket illetően viszont hallatlanul szűk másfél évtized. (Apropó, rádió: a legidősebb "közszolgálatiak" sem emlékeznek rá, hogy ne adtak volna helyszíni közvetítést válogatott tétmérkőzésről. Most ez megtörtént, de a döntésre a Bródy Sándor utcában még átvitt értelemben sem fizettek rá.)
Szóval, a nyomasztó máltai másfél órának messzire nyúlnak az előzményei, még ha a tagadhatatlan tapasztalatokat sem a magyar futballban tevékenykedők (?), sem azok önkéntes vagy nagyon is megfontolt szándékú kiszolgálói nem hajlandóak tudomásul venni. Figyeljék meg: vasárnap és hétfőn több orgánumban röpködnek majd a príma érdemjegyek az NB I-esnek hívott, valójában viszont BLASZ III-as színvonalú forduló után, és a hetesek, nyolcasok között egyszeriben elvész a máltai kettes. A tévében "zseniális cselekről" fogunk hallani, és bizonyos körökben megdicsőül a riporter, aki nem egyszerűen a magyar labdarúgás igaz barátja, hanem egyenesen missziót teljesít...
Ezek az emberek önmagukon kívül már senkit sem bolondítanak, de jól elvannak egymással, mert elérik a célt: hovatovább a végtelenségig konzerválják a semmit, amiből azért "valamit" kivesznek. Az már másoknak fáj, hogy labdarúgásról beszélni minálunk csak múlt időben lehet.
Valaha oly szépséges és dicsőséges magyar futball, nyugodj békében...
l Bozsik Péter, a magyar labdarúgó-válogatott szakvezetője a szövetség október 26-i elnökségi ülésén számol be a nemzeti együttes élén végzett munkájáról - közölte Kisteleki István MLSZ-elnök. Dusan Galis szlovák szövetségi kapitány viszont lemondott, miután csapata Pozsonyban 4-1-re kikapott a németekkel vívott Eb-selejtezőn.
