Egyébként is rájár a rúd a törökökre. Miközben a mihamarabbi EU-csatlakozásuk mellett teljes mellszélességgel kiálló török üzleti világot képviselő TÜSIAD rendkívül impozáns brüsszeli konferenciával tette emlékezetessé a tavaly októberi EU-tárgyaláskezdés első évfordulóját, Európa egyre szkeptikusabb. Az EU lakosságának 35 százaléka (ezen belül a magyarok 32 százaléka) véli csak úgy, hogy Ankara 2020-ig csatlakozhat. A tagállami vezetők sem valami lelkesek. Ha Nicolas Sarkozy megnyeri a jövő évi francia elnökválasztást, úgy az a helyzet állhat elő, hogy a két legfontosabb EU-tagország vezetése is egyértelműen távol akarja tartani a törököket. Sarkozy szerint meg kell vonni az EU földrajzi határait, Ankarával pedig lehet ugyan építeni a kapcsolatokat, de ez ne jelentse teljes EU-tagságukat. Angela Merkel német kancellár pedig úgy véli: a "belátható jövőben" nem szabad a Balkánon túlmenő bővítési ígéreteket tenni.

Az EU a törökökre találta ki a "felszívóképesség" fogalmát. Vagyis: immár nem elég, ha egy ország megfelel, az uniónak is késznek kell állnia a fogadására. Márpedig a demográfiai előrejelzések szerint 2020-ra a hetvenmilliós, ráadásul muzulmán lakosságú állam az EU legnépesebb tagországa lenne s egyben a legszegényebb.

Brüsszel november 8-án adja ki értékelő országjelentését. A csatlakozási tárgyalások - amelyeket tíz-tizenöt évre jósolnak - addig is megrekedtek, mivel Ankara nem hajtja végre az EU-török vámegyezményben foglaltakat. Konkrétan: nem engedi be (görög) Ciprus hajóit, repülőit. Meglehetősen kritikus az országról szeptemberben elfogadott európai parlamenti jelentés, amely hosszasan ecseteli a török joggyakorlat hiányosságait, a reformok lelassulását. A jelentés hangsúlyozza: a csatlakozási tárgyalások "nyílt végű folyamatot" képeznek, azaz nem vezetnek szükségképpen a tagjelölt belépéséhez, mint korábban mindig.