Azt szeretném, hogy engem is nézzenek levegőnek. Tegyenek úgy, mintha nem volnék. Közösítsenek ki. Mondják rólam (is), hogy nem vagyok magyar. És hogy nem jönnek velem (meg a párom Recsken öt évig raboskodó, Amerikában élő nagybácsijával) 56-os megemlékezésre. Jó volna, ha Orbánék nem csak Gyurcsányra mondanák, hogy nem ülhet föl a libikókára. Tegyék hozzá, itt van ez a Rab is, aki dettó. És Orbán Viktor utólag jegyezze meg: amikor a múlt pénteken arra kérte „Magyarország minden polgárát”, hogy csápoljon neki, abba a körbe Gyurcsány mellett engem sem értett bele. Mert most még az van, hogy ez nem lett kimondva. Így joggal felté-telezhetem, hogy még mindig benne vagyok a „Magyarország minden polgára” címkét viselő dobozban.

Ez nekem egyáltalán nem jó.

Mely okok miatt kellene engem is feltétlenül kivetni a „Magyarország minden polgára” közösségből, és miért nem szabad engem közel engedni a vadiúj IGEN programhoz (mely nem tévesztendő össze az MSZP tavaszi IGEN, IGEN csasztuskájával, az Gyurcsányé volt, eleve hiteltelen, ez viszont a Fideszé, melyet ugyan most nem 3,2 millió ember írt, de azért nagyon bizalomgerjesztő). Az egyik érv óvodai kiközösítésem mellett, hogy az elmúlt hetekben alaposan átgondoltam tavaszi voksom megszületésének körülményeit. Arra jutottam, ha engem átvertek az ígéretekkel, az az én problémám is. Ha hagytam – és azt mondják, hagytam, mert olyan vagyok, mint a birka –, hogy bekössék a szemem, és emiatt nem láthattam tisztán a költségvetés állapotát, azért mostanában teljes mértékben magamat hibáztatom. Ha olyan hülye voltam, hogy hittem a szocpártnak meg a szadistáknak, akkor megérdemlem a sorsom. Elnézést kell ugyan kérnem Orbán Viktortól azért, hogy nem rá szavaztam (bánom, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett), de most már nem tudom visszacsinálni.

Más kérdés, hogy nem is akarom! Bevallom, hogy Gyurcsány nyilvánvaló lelepleződése ellenére sem rohantam október 1-jén Orbánra voksolni (miközben tudom, hogy a demokráciát, áldassék a neve, 1989-ben személyesen tőle kaptam ajándékba). Ilyen ökör vagyok én! A nyilvánvaló tények sem bírtak hát jobb belátásra. Orbánról nekem – aki olyan vagyok, mint a vak tyúk – mindig székházak, kőbányák, szőlőprések jutnak eszembe. Meg Stumpf úr havi százmillióért bérelt kastélya. Vagy Deutsch úr futballpálya-beléptető rendszere. A Két Magyarország, a dakota ló, meg a négy kerék. A panelprolik meg a kötél. A mellemről elcsórt kokárda, a Vasárnapi Újság, a Magyar Vizsla meg a szerverbetörés. A kézcsókos öregasszony meg Majer Aranka. De legfőképp egy olyan politikus, áldassék a neve, aki – velem ellentétben – sohasem hazudott.

A másik, hogy mostanában egyre jobban érzem: adózni és fizetni akarok, mint a marha.

És egyre többet szeretnék adózni, mert az a fixa ideám, hogy ha én jól keresek, akkor többet áldozhatok azért, hogy gazdagabb legyen az ország. Azt is szeret-ném persze, hogy aki nem tud annyit fizetni, mint én, attól kérjenek kevesebbet. Aki pedig egyáltalán nem tud fizetni, annak abból a többletből adjanak, amit tőlem beszednek. Alig várom tehát, hogy engem végre rendesen megszorítsanak. Mert van egy olyan – nyilván hibás és téves – elképzelésem, hogy ha én többet áldozok az eddigieknél, akkor a gyerekemnek lesz jobb. Én, barom, arra törekszem, hogy a kölyköm euróval fizethessen, és érezzen több felelősséget azért az országért, amelybe a véletlen folytán beleszületett. És mire nevelem? Arra, hogy előre nézzen, és ne mindent a múltból magyarázzon, értelmezzen. Ez teljesen tarthatatlan, nemzetellenes gondolkodás, készséggel belátom. A gyerekemnek ártok vele.

A legsötétebb bűnöm, hogy semmiképp nem akarom Gyurcsány és kormánya távozását. Biztos nagyon hülye vagyok, és felettébb tájékozat-an, de az a mániám, hogy a parlamenti választásokon győztes párt nem mondhat le pár hónap után csak azért, mert Harci Marci talált egy kazettát, amit még meghallgatni se volt hajlandó.

Kérdem én: mit lehet kezdeni egy olyan megátalkodott „görénnyel”, mint amilyen én vagyok? Az ilyet ki kell írni a nemzet névsorából, el kell törölni a közös emlékezetből, a könyveit, cikkeit el kell tüntetni a polcokról, nehogy megmérgezze mondataival az ország erkölcsiségét. Az ilyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet besorolni a „Magyarország minden polgára” erkölcsi, bizalmi, vagy ha úgy tetszik matematikai halmazába.

Könyörgöm, nézzenek ki maguk közül, s ne álljanak többé szóba velem! Követelem, hogy 72 órán belül tiltsanak ki az óvoda kiscsoportjából!