Dia, dia, paródia!
Ám bármilyen jól cseng is ez a név, a máltai szurkolók nyilván eltűnődtek: milyen brazil lehet az, aki a Magyarországon játszik?
Mi persze tudjuk a választ: olyan, mint a született magyarok. Mint például Juhász. Az öntudatos hátvéd - aki szerint a törökök semmivel sem voltak jobbak honfitársainknál a Puskás Ferenc stadionban - váratlanul hanyatt esett Said indítása után, így az ugyancsak eleső, de őrzőjénél jóval gyorsabban felpattanó Mifsud közelről rálőhette a labdát, s bár Király meg a kapufa elsőre hárított, Schembri másodszorra két méterről a hálóba passzolt (13. perc: 1-0). De hamar kiderült, hogy nem csupán a hazaiak számíthatnak Juhászra, hanem a magyarok is Haberra. A máltai kapus szörnyű tempóban mozdult ki Huszti beívelésére, és miközben "valahol Európában" volt félúton, Torghelle a jobb sarokba fejelt (19. perc: 1-1).
A kontinens kis csapatai az első félidő további részében kevésbé kiegyensúlyozott küzdelmet vívtak: a máltaiak időnként futballoztak, míg a magyarok olyan "színvonalat" produkáltak, mint amilyen nívón az itthoni tévéklub riportere közvetítette a meccset. A paródiát egyrészt Haber újabb kalandozásai, másrészt a magyar védők rettenetes viszontagságai jellemezték a leghívebben: a kapus időnként ide-oda rohangált a tizenhatoson belül, de csak elvétve találkozott a labdával, amivel a magyar hátvédek is csupán véletlenül randevúztak. Sőt, Mifsud olykor egyenesen megszégyenítette őket, azaz nem keltett meglepetést, hogy Vanczákot a 38. percben lazán lefutotta, s mert mostoha sorsú hazánkfia kénytelen volt visszarántani a csatárt, a belga játékvezető kiállította őt.
A második félidő sem kezdődött jobban: az 51. percben Agius szöktetésével Schembri ugrott ki oly szabadon, hogy bár elsőre luftot rúgott, még így is simán elvihette a labdát a Haber-módra kószáló Király mellett, majd még könynyebben guríthatott az üres kapuba (2-1).
A gyötrelmek a folytatásban sem akartak szűnni, mivel a magyarok még tőlük sem gyakran tapasztalható zavarban voltak, és úgy futkorásztak összevissza, akár az eltévedt és megriadt gyerekek a sötét erdőben. Igaz, ez a máltai vereség maga a legsötétebb erdő, pláne, hogy "örülni" kell annak: a majdhogynem örökös nyeretlenség szigetén nem kapott ki három-négy góllal a magyar válogatottnak nevezett kompánia.
Máltától, emberek, Máltától...
