A tűhegyes szögekkel kirakott fakírágyon kisiskolás időzik, orrán-száján dől a füst. Ováció. A mutatvány lényege: a vállalkozó jelentkező bekap egy mínusz 190 fokos, folyékony hidrogénben áztatott gumicukrot, és miközben a fagyott holmit szétrágja - mondhatni, elfüstöli -, végignyúlik a cseppet sem kényelmes ágyon.

Akik kiszorulnak a tűágyat övező körből, fehér köpenyes diákok vezetésével textilgombócokat hipnotizálnak, üdítős palack szájára illesztett lufit ereszthetnek tele gomolygó hidrogénnel. Így szórakozik a találmányaikat bemutató kiállítás bambiszünetében Európa 119 fiatal feltalálója a stockholmi tudományos múzeumban.

A zsibongón és a telefontörténeti kiállításon is túl található a kiállítási csarnok bejárata. Bóbiskoló, Lenin-sapkás fiúba botlom. Mögüle és helyette - az expók építészeti minimalizmusával összeállított fehér standról - maga Trockij vigyorog a látogatóra. A plakátméretűre nagyított fénykép főszereplője a norvég kommunista párt tagjaként küldi kézcsókjait az elvtársaknak az 1920-as évekből. A társadalomtudományi témával nevező fiú erőre kap, rövidesen kisebb kompánia gyűlik köré: az éjszakai, világítós kapásjelző svéd feltalálója, a felspécizett részecskegyorsítóval érkező francia lánycsapat, a vízöregséget mérő, csadoros izraeli küldött és a cunamielhárító kordont kiötlő svéd-indiai lány. Lenyűgözve hallgatják a pártszakértő a politikai pártok gyakori véleményváltoztatásáról és Trockij a norvég kommunisták közé fogadásáról és kizárásáról szóló meséjét.

A szellemi majálison zsűritag közelít. A tudományos diákversenyeken edződött SOTE-adjunktus, Csermely Péter empátiával, virtuális buksisimogatás közben beszélget a neki sorsolt jelöltekkel. Nyoma sincs annak a kérdészápornak, amelyet cyranói öniróniával elevenít majd fel a díjkiosztón a zsűri elnök asszonya. Csermely nem él az egy levegővel elmondott kérdéssorral: a "kisegített-miértpontezt-továbbfejlesztettedemár-kinekmondtadeleddig-mitreggeliztélma?". Halk szavú, mosolygós, mint az életben, az ember szívét pedig melegség önti el a humánus biológus láttán. (Szerencsés versenyző, aki őt kapja bírálónak.)

- Az aha-élmény az igazi - foglalja össze a professzor pár szóval, mit is szeret ebben a versenyben. Az olyan pillanatokat, amikor az az érzése támad, de hát ezt én is kitalálhattam volna. Ilyen például a német fiúk ötlete, mely szerint két eltérő hőtágulási tulajdonsággal rendelkező anyag kombinálásával megoldható a repülőgépek külső felületének jégtelenítése. Ez a tudományos alapokat nem feszegető magyarázat még nem fekszi meg bölcsészgyomromat, nem úgy, amit Tarjányi Zoltán és Vass Csaba mesél az apoptózis működési hibáinak analizálására kifejlesztett diagnosztikai módszerükről. Hogy a Fas-ligand indukálta programozott sejthalál megértetése képtelenség, legalábbis az én esetemben, azt hamarosan belátják a korábbi magyar innovációs verseny győztesei. Megadóan legyintenek, hátha máshol több szerencsével járok. Azzal vigasztalom őket, bármikor meglátogathatja standjukat egy szakember. A fiúkat nem sikerül meggyőznöm a pozitív végkifejletet illetően. Pedig, ha nemcsak tudományos alapon látnának a jövőbe, már előttük volna az a pillanat, amint lágy ABBA-muzsikára, kövér virágcsokor kíséretében átveszik a verseny ezüstérmeit.

De ne szaladjunk előre! Addig a telefonra tölthető iránytűprogram gazdája, Gilyén András még találkozhat egy nagy mobilcég képviselőivel és - mielőtt a Grand Hotel ünnepi rendezvényén átveszi az EU szabadalmi hivatalának különdíját - meggyőzheti őket a Mekka-jelző nyíl feltételezhető népszerűségéről az iszlám világban.

Vass Csaba és Tarjányi Zoltán szurkol, hogy a zsûri teljes egészében felfogja az ötletüket