Sok jó rokon egy házban is elfér
Tabár Jolán és férje csendesen sütkérezik. A nyugdíjas pár teraszán megszorul az őszi napfény, jó ott ejtőzni. Ám amint arról kérdezem a két embert, hogy miképp zajlott Tengeriben az önkormányzati választás, az asszony indulatos lesz:
- Hogyan?! Hát úgy, hogy olyanok is szavaztak, akiket én se addig, se azóta, sosem láttam a faluban. Ha marad az eredmény, akkor nincs igazság!
Tabár Jolán véleményét sokan osztják a Pécstől 25 kilométerre lévő, hatvan lelkes faluban. A polgármesterségért folyó harc ugyanis furcsa módon dőlt el október elsején. Az 1998. óta regnáló Tóth Jánosné harmincegy, vetélytársa, Izsák Ilona huszonnégy szavazatot kapott. A vesztes és még huszonnégy helybéli kifogást nyújtott be a választás eredménye miatt. Azt állították, hogy a választás előtti hetekben tizenegy, más településen lakó ember jelentkezett be Tengeribe, s ez befolyásolta a voksolást. Izsák Ilona és támogatói úgy vélték: a "tizenegyek" csakis azért jelentkeztek be, hogy Tóthnéra szavazzanak.
A helyi választási bizottság is így látta a dolgot, s ezért megsemmisítette az október 1-jei választás eredményét. Tóthné fellebbezett a döntés ellen, s a területi választási bizottság (tvb) neki adott igazat. A tvb érvelése így összegezhető: a választási bizottságoknak nem feladatuk azt megvizsgálni, hogy egy állampolgár rendeltetésszerűen él-e a szabad költözködés jogával, avagy visszaél vele. Izsák Ilona megfellebbezte a bíróságon a tvb határozatát. Hogy a bíróság vizsgálja-e a Tengeribe költözők magatartásának mozgatórugóit, avagy mindennek fölébe helyezi a szabad költözködés jogát, az még e héten, a jogerős döntés során kiderül.
Tóth Jánosné nem ismeri el, hogy a falu tizenegy új lakója az ő támogatása miatt jelentkezett be a faluba. Szerinte valójában csak nyolcan jöttek. A nyugdíjas asszonnyal akkor futok össze, amikor Trabantjával éppen Pécsre indul. Tóthnétól megtudom: abba a 100 négyzetméteres házba, amiben korábban ő és a férje lakott, szeptemberben beköltözött több pécsi rokon. Kérésemre el is sorolja őket:
- A húgom elvált a férjétől, és a fiával hozzánk költözött. Az öcsémet és a feleségét kitették az albérletéből, nekik azért kellett Tengeribe jönniük. A lányom és a barátja nem tudta fizetni a pécsi lakbért, és úgy döntöttek, nálunk laknak. Rajtuk kívül még a húgom férjének az unokatestvére költözött hozzánk a lányával.
- A húga férjének az unokatestvére... - ismétlem némileg értetlenkedve.
- Igen, ő, meg a lánya - erősíti Tóthné kikezdhetetlen komolysággal.
- Összesen tízen laknak a maguk házában? - hitetlenkedem tovább.
- Nem, mert még itt van a másik lányom is - javítja ki önmagát a polgármester. - Ő már hét éve Amerikában él. Még bébiszitternek ment ki, de azóta férjhez ment, és két gyereket szült. Most ő is megjött a gyerekekkel.
- A választásra... - jegyzem meg.
- Egyébként is jöttek volna - válaszolja Tóthné, akitől a továbbiakban azt kérdezem: miképp fér el ennek a nagy famíliának a ruhatára a mégiscsak egy családra méretezett házban. De Tóthné megnyugtat, hogy elférnek. S nincs vita amiatt sem, hogy ki főz, vagy ki megy épp a fürdőbe.
Fordítok a szón:
- Ha maga ezt a történetet egy másik falu polgármesteréről olvasná, elhinné, hogy ebben a tömeges költözésben nincs szerepe a választásnak, csak a véletlennek?
- Elhinném. Az élet tele van véletlenekkel.
Csakhogy Tengeriben sokan nem hisznek a véletlenekben. Az ebbe a körbe tartozóknak van elképzelésük arról, hogy Tóth Jánosné miért ragaszkodik annyira a posztjához. A polgármester tiszteletdíja a településen 120 ezer forint. Nos, Tóthné ellentábora ezzel magyarázza, hogy miért kellett a sok rokonnak bejelentkezni a polgármesterék otthonába. Az ellentábor sokallja ezt a tiszte-letdíjat. Tengeri évente hatmillió forintból gazdálkodik, s ennek a pénznek csaknem a harmadát elviszi a polgármester gázsija, bérterhe, költségtérítése. A falunak egy fillérje sem marad fejlesztésre, pedig a szép fekvésű, de szegényes kis településen már évi 1-2 millió is lendítene. A helybéliek azért is sokallják Tóthné tiszteletdíját, mert ebben az egyutcás, intézmény, templom, bolt és kocsma nélküli faluban alig van munkája egy polgármesternek.
Az egyik biztosítótársaság pécsi irodájában üzletkötőként dolgozó Izsák Ilona azt állítja: ő beérné sokkal kevesebb tiszteletdíjjal. A férjezett, két gyermekről gondoskodó asszony azt is ígéri: ha mégis ő lesz a polgármester, akkor a faluban újra lesz mozgás. Kinyit az évtizedek óta bezárt kultúrház, ott esténként a fiatalok pingpongozhatnak, társasozhatnak, elidőzhetnek, és egyfajta teleházas működése lesz az egyelőre örökké zárt számítógépes teremnek.
Tóth Jánosné előtetőt akar építeni a ravatalozóhoz, a megrogyott buszmegállót szeretné újra cseréltetni. A közösségi élet ösztönzéséről Tóth Jánosné nem tesz említést. Arról a tettei beszélnek: az ő, több család lakta otthonában aztán lehet közösségi élet.
