A Fidesz nem mondhatja, hogy az államfő iránymutatása szerint jár el, amikor október 23-án nem vesz részt a jubileum parlamenti ünnepén, mert ott Gyurcsány Ferenc beszédet mond. Sólyom László kérése úgy szólt, hogy ez egyszer a pártok hagyják egymást békén, "zárkózzanak be", és tegyék lehetővé a nemzetnek, hogy közösen ünnepeljen. Az államfő azért tűzte ki a lehető legkorábbi időpontra, október elsejére az önkormányzati választásokat, hogy legyen idő megnyugodni. Ez nem jött be.

Ne áltassuk egymást: esély nem volt rá, hogy elfogadják őt bölcs útmutatónak akkor is, ha ezzel a jobboldalon önfeledten randalírozó adrenalináramlást kellene lassítania. Ne higgyük azt sem, hogy a baloldal el tudja engedni magát október 23-án. Nem kellett "olaj a tűzre", őszödi szöveg, önkormányzati "népszavazás", az erre az ünnepre rendelt ellenségkeresés állandó kellék. Elég emlékeztetni a tavalyi esti ünnepi tévéinterjúra, amelyben a miniszterelnök már kora délután elmondta, mennyire elkeserítette az, ami a Fidesz részéről egyébként csak később hangzott el, de úgy tűnt fel, mintha Gyurcsány élő adásban szomorkodna. Nem volt elegáns, bár vakon eltalálta, ami következett. Nem lehet itt nagyokat tévedni már régóta. Akkor is bojkottot hirdetett a csaló tévére a Fidesz, most is ezt teszi, de csupán a Nap-keltére. Kell ahhoz a lelki finomságnak valami eltökélt hiánya, hogy alig egy hónappal az MTV elleni brutális ostrom után, akkor, amikor még ott van a levegőben a dühödt tömeg Nap-keltét gyalázó skandálása, a Fidesz, illetve kereszténydemokrata testvérpártja éppen erre a csatornára, erre a műsorra mondjon anatémát, csak azért, mert két műsorvezető nem tetszik neki. Ahogy az Országos Rádió és Televízió Testület is különös történelmi arányérzékről tett tanúbizonyságot, amikor a Hír TV-t, amely a fiatalok forradalmi tetteként értékelte a Szabadság téri kollégák megtámadását, egy egész millió forintra büntette. (A Tilos Rádió adását annak idején egyetlen - igaz, emlékezetesen bántó - mondatért harminc napra felfüggesztette.)

Eleve nincs itt már beszélő viszonyban senki és semmi, senkivel és semmivel, legfeljebb most kimondták. A Parlamentben pedig nem sok, "csak" mintegy negyven állam- és kormányfő fog szembesülni azzal, hogy Magyarországon kétkamarás lehet az Országgyűlés. Az egyikben vannak a kormánypártok, a másikban, az utcaiban az ellenzék, Dávid Ibolya és csapata pedig valahol a kettő között keres egy normális országot.

Ez az ország egyelőre belekövült ebbe a szereposztásba: a jobboldal történelmileg erkölcsi ítélőszékben érzi magát. Sólyom László bojkottálja Fekete János kezét, Mádl Ferenc nem hajlandó kitüntetni Horn Gyulát, a Fidesz be nem teszi a lábát oda, ahol Gyurcsány beszél, gyenge ellenpontként az SZDSZ akkor se megy a Hír TV-be, ha hívják, de nem hívják. Ahogy az ATV-ben, a Klub Rádióban, a "ballib" újságokban ritka vendég a Fidesz, Orbán Viktor pedig még az sem. Lehet persze mindent és mindenkit bojkottálni, csak lejjebb ne szivárogjon. De ott mintha jobban szigetelne az értelem, mint korábban. Ettől még nem egészséges állapot ez, bár megszokható. Vigasz, hogy az emberek egy távirányítóval túllendülhetnek a bojkotton, újságot pedig kettőt is lehet venni, vagy csak egyet-egyet, de cikcakkban.

Ötvenhatért pedig ki-ki tüntessen akár csapatban, de ha lehet, otthon is gyújtson gyertyát. Én pedig emlékszem egy másik csapatra, amelynek tagjai a rendszerváltás előtt is beszélgetve emlékeztek ezekben a napokban a 301-es parcella egy szögletében, és most is ott lesznek. Sajnos senki nem fogja észrevenni őket.