A befektetők úgy gondolják, jó üzletet kötött a Google, amikor felvásárolta a YouTube céget. Az emelkedő részvényárfolyam ugyanis erre utal. Magyarázatot ugyanakkor senki sem tud adni arra a kérdésre, hogy miért éppen 1,65 milliárd dollárt ér egy vállalkozás, amely eddig még egy cent profitot sem termelt. Nincsenek támpontok. Hacsak az nem, hogy a 132 milliárd dollár piaci értékű Google - amely 2004 augusztusában jelent meg a Nasdaq tőzsdén - megengedheti magának a kísérletezést, a YouTube tulajdonosai pedig eddig srófolták fel az árat, ügyesen várakoztatták és játszották ki egymás ellen a kérőket.

Egy biztos, a Google még nem szánt ennyi pénzt feltörekvő, újító szellemű cégek megvételére - inkább kutatási-fejlesztési kiadásait növelte félmilliárd dollárra -, s ennyi pénzt még senki sem adott egy olyan vállalkozásért, amely a felhasználók által feltöltött tartalmat kínálja az interneten. Pontosabban a Web2-n, azon az új hálón, amely a böngészők aktív közreműködését követeli meg.

A YouTube-ot három huszonéves jó barát, Chad Hurley, Steven Chen és Jawed Karim alapította tavaly. Rövid idő alatt a világ legnagyobb videomegosztó hálózatává bővültek. A számok is elképesztőek. Naponta százmillió rövid videofilmet néznek meg a látogatók, akik hatvanötezer felvételt töltenek fel. Szeptemberben hetvenkétmillió ember kereste fel a YouTube portálját. S minden egyes néző 26 percet tölt havonta ezen a helyen.

S mint a mesében. Bő egy esztendő alatt a semmiből épült fel a ma már hat tucat alkalmazottal működő cég. A három alapítóból - Karim visszament közben a Stanford Egyetemre, hogy tudományos fokozatot szerezzen - ketten fejenként negyedmillió dollárt kerestek a hétfő este, a New York-i tőzsde zárása után bejelentett ügyleten. A cég pályáját azért nem csak saját zsebükből egyengették. Ugyanaz a Sequoia Capital Partners kockázatitőke-alap szállt be a finanszírozásba, mint annak idején a Google és a Yahoo esetében.

Mit tud a YouTube, amit a Google nem? Nos, éppen a videomegosztó programjára figyeltek fel az érdekelt cégek, a Microsofttól a Yahoo-n át a Google-ig. Utóbbi a legkedveltebb keresőportál, amely egyben hirdetésekkel dúsítja a talált információkat. Aki a Google segítségével böngészget, lényegében az érdeklődési körének megfelelő hirdetésekkel találkozhat. Számos internetes hely - a világ vezető napilapjai például - szintén a Google-t használják a keresésre, majd a hirdetési bevételeket megosztják vele.

Most már videoformában is megjelenhetnek a hirdetések. Ez a YouTube egyik csábereje. S azok a tíz- és tízmilliók, akik számára ezeket a reklámokat futtatni lehet. Erre mondta Steven Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója, hogy ha valaki azt hiszi, az internetes video egyben a televíziózás jövője is, akkor a YouTube minden pénzt megért, ha nem, akkor viszont akár értéktelen is lehet.

Ám valami mégis lehet a Web2 lehetőségében, mert tavaly a Rupert Murdoch vezette News Corp 580 millióért szerezte meg a MySpace közösségi hálózatot. A fiatal internetezők széles piacára hatolt be.

Hallhatóak azonban aggodalmaskodó hangok is. A YouTube-ot sokan a Napsterhez hasonlítják, amely lehetővé tette a zenei felvételek letöltését a szerzői jogok megvásárlása nélkül. Az ellene indított pereket sorra elvesztette, s kártérítést kellett fizetnie, ami súlyosan megrázta a céget.

A felvásárlás nyilvánosságra hozatalával egy időben a Google és a YouTube külön-külön jelentette be, hogy megegyeztek például a Universal, a BMG, a Warner és a CBS társaságokkal a zene és a video letöltéséről. Elemezők így sem zárják ki, hogy a Google és a továbbra is saját nevén működő YouTube jogi aknamezőre lép.

Ez majd kiderül. Ám az ügylet, s annak ára a kilencvenes évek dotcom-őrületét idézi, ami tőzsdei spekulációba, majd összeomlásba torkollott. Akkor azonban az internet még csak ígéret volt, ma már inkább valóság, s a benne rejlő lehetőségekről sokkal többet tudunk, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt. Meglehet, megalapozottabban, de úgy látszik, hogy újra eljött a tündérmesék korszaka.