Ha a sok lózung ellenére lett volna tényleges decentralizáció az országban, ebből az következnék, hogy az európai uniós támogatások egy jelentős részéről az újonnan megválasztott fideszesek dönthetnének a regionális fejlesztési tanácsokban. Mivel azonban több okból sem volt eddig tényleges decentralizáció, Lamperth Mónika nem mondott mást, mint azt: ezután sem lesz. A mostani játékszabályok is a központot hozzák ugyanis döntési helyzetbe - úgy, ahogy az Orbán-kormány területfejlesztési minisztere, bizonyos doktor Torgyán 1999-ben átalakította a korábbi rendszert. Bár a régiós testületekben most változnak az arányok, nagy valószínűséggel egyik régióban sem fordul meg a többség. Persze a kormányzati képviseletet hozzá kell igazítani az új kormánystruktúrához. Az 50 százalékos területfejlesztési törvény módosításával a kormánytöbbség éppen hogy több jogot adhatna a helybelieknek - ha azt akarná, hogy az uniós elvek alapján azon a szinten döntsenek, ahol a döntések hatása érvényesül. De most - a korábban hangoztatott preferenciáival ellentétben - éppen nem akar több jogot adni, mert ez azt jelentené, hogy az fogja osztani vidéken a pénzt, aki győzött vidéken.

Nem kis pénzről van szó, hiszen a leggyakrabban emlegetett számok szerint a regionális fejlesztési tanácsokban dönthetnének az uniótól várt nyolcezermilliárd forintból 1200-1300 milliárdról. Ennek elosztása felett lesz "erős lehetőségük és mandátumuk" dönteni a baloldali politikusoknak, miután a miniszter asszony egyeztetett a frakciókkal. Ha a választmányi ülésen "erős lehetőséget" ígért Lamperth Mónika az övéinek, az csak úgy állhat elő, ha a módosításról egyeztetnek ugyan az ellenzékkel, de eszük ágában sincs megegyezni velük.

Nem kell sajnálni a Fideszt, sugallta kiszivárgott beszédében Lamperth Mónika. Megszavazhatták volna ugyanis az államreformhoz szükséges kétharmados törvényeket, létrejöhetett volna egy erős önkormányzati középszint, a régió - de nem tették, nehogy már valami sikerüljön a kormánynak. Most aztán továbbra sem muszáj decentralizálni, ha a kormány nem akar - márpedig most éppen nem akar. Maradhat minden állami felelősségben: a baloldal osztja a pénzt.

Én nem sajnálom a Fideszt - legfeljebb azokat az embereket, akik momentán ellenzéki vezetésű településen laknak. Ha a magyar politikusokon múlna, kormánypárti városban a kilincs is aranyból lenne, ellenzékibe meg út sem vezetne. Ha így folytatják, valamennyien lemondhatunk az uniós támogatásnak mindazon részéről, amely a fejlesztésben - a partnerség elve alapján, az Európai Unió kiemelt céljaként - együttműködést igényel kormányzat, megyék, városok, eltérő politikai erők vezette döntéshozó testületek között. De ez nyilván nem számít. Lamperth Mónikát idézve: örülünk, hogy így értik egymást.