Radnai Béla átállította a regisztrációs lapján az adatait. Elhatározta, ezúttal őszinte lesz: nem fogja a valósnál jobb színben föltüntetni magát, nem játszik szerepeket, és még csak nem is a könnyen kapható, élveteg nőket keresi - azért sem, mert a könnyen kapható, élveteg nők regisztrációs lapjai mögött többnyire perverz és kaján férfiak lapulnak. Az átállított regisztrációs lap nyomán Radnai Béla másfajta hölgyek adatait kapta meg: szende és szemérmes nőkét, akik saját bevallásuk szerint nem tudják, mit keresnek az internet eme szegletén, de majd csak lesz belőle valami; olyanokét, akik csalódtak a férfiakban, ám még hisznek abban, hogy egyszer eljön az igazi; csúnya és kövér lányokét, akik közül nem egy beismerte, komoly kapcsolatra vágyik, de nem bánja azt sem, ha csupán szex lesz belőle.

Radnai Béla barátai szkeptikusan vélekedtek az ismerkedés eme formájáról. Bakonyi Dénes szerint a neten ronda és önbizalomhiányban szenvedő nők keresik álmaik hercegét, aki ronda és önbizalomhiányban szenvedő férfi képében érkezik el hozzájuk. Szegény Bence úgy vélte: Radnai Bélának el kéne mennie egy bárba, és ott fölszednie egy nőt. Egyedül Rabcsák Géza állt Radnai Béla mellé, mondván: ki tudja, ebben a rohanó élettempóban nem az internet-e a leghatásosabb ismerkedési mód.

A negatív vélemények dacára Radnai Béla első internetes ismerkedése ígéretesnek indult: a hölgy 167 cm magasnak, 65 kg súlyúnak, fekete hajúnak és kék szeműnek tüntette föl magát. Regisztrációs lapján azt írta: "Mint mindenki, én is dolgozom, mert meg kell élni valamiből", majd miután Radnai Béla rákérdezett, elárulta: némettanárnőként dolgozik.

"Persze találkoznunk kéne - írta a hölgy pár nappal később, ekkor már nem a netes ismerkedési oldalon, hanem e-mailben -, de nagyon kérlek, ne valami álomhercegnőre számíts."

"Mindannyiunknak vannak hibái - küldte Radnai Béla a választ. - Én például erősen rövidlátó vagyok, de nem szívesen viselek szemüveget, mert úgy csúnyának érzem magam. Te miért nem érzed magad álomhercegnőnek?"

"Már említettem, hogy diétázom" - jött a válasz.

Radnai biztosította a tanárnőt: nem érdeklik a kilók. Váltottak még néhány e-mailt, telefonszámot cseréltek, majd megegyeztek a randevú időpontjában.

A találkozó előtt pár órával Radnai Béla SMS-t kapott: "Nagyon ideges vagyok. Te is?". Radnai Béla nem érezte magát annak, ám ennek ellenére azt pötyögte a telefonba: "Persze, hogy ideges vagyok. Mindjárt találkozunk." "Tényleg nem vagyok szép!!!" - jött azonnal a reagálás, és Radnai Béla lelki szemei előtt egy iszonyúan elhízott, szétfolyó kövér nő képe kezdett el lebegni.

Negyedórával korábban érkezett a Nemzeti Múzeumhoz. Nem ment közel a lépcsőhöz, keresett a Múzeum-kertben egy olyan pontot, ahonnét figyelheti a környéket anélkül, hogy különösebb feltűnést keltene. Megnézte a mobiltelefonján, hány óra van, és észrevette, hogy érkezett egy SMS: "Mindjárt ott leszek, kék szoknyában és kék blézerben vagyok, kiugrik a helyéről a szívem!"

Amikor föltűnt egy kék szoknyás, kék blézeres, loboncos hajú és igen-igen kövér lány, Radnai Béla azt dünnyögte: "Úristen. Tényleg nem 65 kiló. Mennyi lehet? 90? 100?". Meresztgette a szemét: így, a szükséges dioptriák hiányában úgy tűnt, a lány arca szép, ám sokat rontott az összképen az álla alatt fityegő hatalmas toka. Mellei rábuktak kidudorodó hasára, melyről azt is lehetett volna gondolni, hogy terhes.

"Igaza volt" - Radnai Béla elindult a Bródy Sándor utca felé. Már a metrón ült, amikor megszólalt a telefon, a készülék a némettanárnő nevét írta ki. Radnai Béla nem vette föl.

Néhány héttel később Radnai Béla bevallotta újdonsült barátnőjének: szégyelli magát amiatt, hogy így viselkedett a némettanárnővel. "Igaz, nem volt egy szépség, de legalább köszönhettem volna neki... Meg hát annyi e-mail után egy találkozást megért volna a dolog."

- S ha én sem tetszem - kérdezte Radnai Béla újdonsült barátnője -, akkor hozzám se mentél volna oda?

- Te tetszettél. Már az első pillanatban. Emlékszel? Megláttuk egymást, és vigyorogtunk, akár a tejbetök.

- Az igazsághoz tartozik - az újdonsült barátnő nevetett -, hogy én a randevú előtt ittam egy kis vodkát. Nem sokat, ám amire kellett, arra épp elég volt.

- Nagyon is elég - Radnai Béla átkarolta a lányt. - Ám mostantól figyelni fogom a regisztrációs lapodon, hogy mikor mész föl az ismerkedési oldalra megint. - Miközben ezt mondta, Radnai Béla arra gondolt: este ír a némettanárnőnek egy bocsánatkérő, avagy magyarázkodó e-mailt. Ki tudja, talán érkezik rá válasz is.