Igaz, a hírügynökségnek nem dolga a szelekció, a hírek jönnek csőstül, döntsék csak el a redaktorok, mi érdemel nyomdafestéket az ő arcába. El is döntik, sokszor nem éppen elfogultságoktól mentesen, de ez legyen az ő meccsük a Független Tájékoztatás nevű, fehér lepedőbe burkolózó, nyilván baromi rémisztő mumussal. (Aki amúgy, bármilyen rémületes, gyakran kap hatalmas zakót. A múltkor is, hogy csöpögött az orrából a vér, mikor Császár Attila helybenhagyta egy bokszerrel, majd szemébe könnygázt helyezett előzékenyen. Mellékszál.)

Ha neked "andzselinadzsoli" kell, prolikám, hát kapol tőlem, úgy még meg, hogy a szájad íze jó legyen elinduláskor, mert ez nekem a kötelességem, szól a bulvár-kiskáté első pontja, és nincs is ezzel semmi baj, csakhogy akkor ezt sajtónak nevezni: minimum túlzás. Nevezzük hirdetésnek, és akkor minden tiszta. A zsebpénzbarát gyorséttermi kaja se gasztronómiai kategória, bármennyire is ezt akarják elhitetni a píárosok a k. éhes tévénézővel, a kétperces burgert nem érdemes egy napon említeni a Chez Gerard menüsorával.

A hírérték tehát rendkívül kényes dolog, ugyanakkor viszont igénytelen – jólfésültsége pusztán a lap célcsoportjától függ, helyesebben attól, mit gondolnak erről a „közösségről” a lap (műsor) készítői. Mi tagadás, véleményük csak egészen ritkán hízelgő.

Az rendben van, hogy a sztárvilág szerzői vizsla tekintettel követik a célszemély minden mozdulatát, és például maguk alá a gyönyörtől, ha elkapnak egy-egy strandpillanatot, kávéházi pillanatot, otthoni pillanatot, utcai pillanatot – mindegy, milyen pillanatot. A lényeg még csak nem is a pillanat maga, hanem a főszereplője. Mondom, eddig semmi gond, belőlük élünk - így a szerk. - amúgy is azt szokták a gyakornoknak mondani, keressél valamit a gáborzsazsáról, jó lesz a huszonkettedik aljára. Csakhogy.

Hír: Kristályvízben fürdött David Beckham, hogy meg ne kopaszodjon. Nem sokszor, és nem mindenütt, hanem csak Oroszországban, és még 1995-ben. Nem ő volt az egyetlen focista a Manchester Unitedból, aki csapvíz helyett palackosban mert csupán fürödni. Nem úri hóbortból tették, hanem ostobaságból: elhitték ugyanis a csapat egyik segédmenedzserének, hogy Oroszországban a csernobili atomkatasztrófa miatt még mindig sugárszennyezett a víz, és kihullik tőle a haj. Csak azért derült ki, hogy felültek a tréfának, mert feltűnt: rengeteg ásványvizet kérnek. Több ezer fontba került fürdőzésük - adta hírül a The Sun című brit lap. Adta hírül az MTI.

A Sunt csókoltatjuk, de azért szólnánk, tisztelettel („Utoljára figyelmeztetjük Lavalt…”), hogy ideje volna átgondolni a tényfeltáró riporterek javadalmazását. Ha tizenegy évig tart kideríteni, hogy tizenegy évvel ezelőtt ostoba volt a középcsatár, érdemes zsurnalisztákat küldeni hozzánk, tanulmányútra. Magyar újságíró egy zsebdiktafonnal percek alatt kideríti, hogy mi van. Siet, tudja, a pillanat is elévül egyszer. A tanulmányút résztvevőit a segédedző segédedzője csempészi be a zárt öltözői értekezletre, és még aznap meg lehet írni, hogy Kovács 17 délután verbális nemi erőszakban részesítette Görög Zitát, lesz legalább neki egy nagy pillanata (Kovácsnak mármint). Brékinnyúz továbbá, hogy Tusvány gyúró pedig figyelmeztette a csapat tagjait, újra kéne gondolni a kapufához való viszonyt, mindig csak útban van. Te meg, kiskócos, keressél valami kis színest a prime minister Gyurcsányról, a huszonkettedik aljára jó lesz.