A keménység - gyengeség is egyben. Ha a fog kilyukad, éppen a szerves anyagok, az "élő" szövet hiánya miatt képtelen regenerálódni. Illetve ez sem teljesen igaz. Még a különösen szilárd (azaz "élő" anyagban, fehérjében szegény) fogzománc is képes folyamatos megújulásra, regenerálódásra. Nemcsak a vérben, de a nyálban is sok az oldott kalcium-foszfát, amely a fogzománchoz "úszik", oda koncentrálódik, amikor azt mikroszkopikus sérülés éri. Ott aztán - ma még sajnos ismeretlen, de legalábbis nem eléggé feltárt élettani mechanizmusok alapján - más anyagok, fehérjék, enzimek bevonásával kijavítja a hibát.

Ez vezette Rüdiger Kniepet, a drezdai Max-Planck Kutatóintézet kémikusát ahhoz, hogy mesterségesen serkentse ezt a folyamatot. Abból indult ki, hogy ha megfelelő összetételben juttat a foghoz építőanyagot, a többit már elvégzi maga a természet, pontosabban a szervezet önregeneráló fiziológiai folyamatai, nyilatkozta a Bild der Wissenschaft nevű német természettudományi folyóiratnak.

Kniep olyan pasztát - 10-20 nanométer nagyságú kristályokat - szerkesztett, amely 98 százalékban kalcium-foszfátot, két százalékban pedig egy speciális zselatinszerű anyagot tartalmaz. Amikor az anyagot a fogszuvasodás leggyakoribb helyére, a fognyakra kente, rövidesen olyan szilárd, csontba beépülő réteget alkotott, hogy rövidesen mikroszkóposan sem lehetett az eredeti fogszerkezettől megkülönböztetni.

E sajátos, fogorvost nem igénylő fogtömést azért használták a fognyakon, mert az a legsérülékenyebb, ezért a fogszuvasodásnak leggyakrabban kitett hely. Ott már nincs zománc, sem a gyökért borító cementréteg, csak fogíny. Már ha van, és nem sorvad el. Mert ha lehúzódik a fognyakról, úgy az védtelen marad, és - lyuk nélkül is - rendkívül fájdalmassá, túlérzékennyé válik hidegre, melegre, savas hatásra. Ugyanis a külső védőburoktól megfosztott fogállomány, a dentin tele van apró csatornácskákkal, amelyekben a finom tápláló-szöveti szálak futnak. Magában a dentinben ugyan nincsenek idegek, de ezek az apró csövecskék közvetítik a külső ingert, a fájdalomérzést a fog belsejében húzódó gyökércsatornába, illetve az ott futó ideghez.

A német tudós pasztáját a nemzetközi együttműködés jegyében két Franciaország-beli kísérletben is kipróbálták. Gondos fogpucolást követően heti egy alkalommal fogínysorvadásban szenvedők érzékeny fognyakára kenték az anyagot. Már két hét múlva bezárult az addig nyitott mikroszkopikus csatornácskák, pórusok 80 százaléka. Két mikron vastagságú, a fog szerkezetével gyakorlatilag megegyező védőréteg tömeszelte el őket. Ez nagy előrelépés, hiszen ez idáig csak a tüneteket, a túlérzékenységet csillapító oldatokat használták.

Az alkalmazásnak megvannak természetesen a határai, mint ahogy azt maga Rüdiger Kniep is bevallotta. Hisz igazi nagy lyukakat ezzel a módszerrel nem lehet megszüntetni. A fogszuvasodást magától kijavító, önreparáló, eljárást ez idáig nem sikerült megtalálni. Ehhez jobban kellene ismerni a regenerálódás folyamatát, illetve az azokat segítő külső eszközöket.

Dr. Tóth Bagi Zoltán, a Honvéd Kórház fog- és szájsebészetének adjunktusa mindehhez még hozzáfűzte: Aki valóban megtalálja a fogszövet mesterséges regenerálódásának kulcsát, biztosra vehető, hogy a Nobel-díj várományosa. Mégse lennék a helyében: halálos ellenségeket fog szerezni a nagy multinacionális fogászati anyagokat gyártó cégek köréből...

Az önregenerációt serkentõ paszta fogínysorvadás esetén különösen jótékony. Fogorvosra azért továbbra is szükség lesz