Az eredményeket közreadó Whale and Dolphin Conservation Society (bálna- és delfinvédelmi társaság) szerint fogságban élő delfinek egyértelműen felismerik saját magukat a tükörben (ezt eddig az embereken kívül csak bizonyos emberszabású majmokról tudták biztosan), A delfinek a fejükkel rá tudnak mutatni olyan tárgyakra, amelyekhez el akarják vezetni az embert. Az eszközhasználatra az Ausztráliában megfigyelt palackorrú delfinek kínálnak példát: tengeri szivacsot tartanak az orrukon, miközben a tengerfenéken kutatnak élelem után, így védekeznek a tengeri sünök szúrása ellen.

A kutatások a csoportban élő állatok társas viselkedésének gyökereit is vizsgálták. A legvalószínűbb magyarázat arra utal, hogy a bonyolult együttélési módok elsősorban a ragadozók elleni hatékony védekezést szolgálják: a nyílt tengeren nehéz elbújni a cápák és a kardszárnyú delfinek elől, az egyetlen védelmet a kifinomultan együttműködő csoport biztosítja (ehhez képest másodlagos, hogy bizonyos esetekben a zsákmányszerzés is eredményesebb csoportosan).

Egyes feltételezések szerint a delfincsoportok saját "kultúrával" is rendelkeznek, ami a szociális tanulás révén hagyományozódik az idősebb állatokról a fiatalokra. A kutatók erre is hivatkoznak, amikor a bálna- és delfinvadászat teljes betiltását sürgetik: a vadászok nem csak magukat az állatokat pusztítják, hanem az egyes csoportokban felhalmozódó, az állatok túlélését segítő ismereteket is, hiszen elsősorban a "kultúrahordozó", nagyobb testű idősebb állatokat ejtik zsákmányul. (H. M.)