Csak nehogy felüsse a fejét a gyanakvás. Már látom lelki szemeim előtt, amint Juhász Ferenc feltépi Kiss Péter mellkasán az inget, azt vizslatva, nincs-e bedrótozva. Ugyanez Lamperth Mónika esetében zárt ülést igényel a zárt ülésen belül. Esetleg azt lehetne csinálni, hogy a zárt ülést mindig a fürdőszobában tartják, s közben folyamatosan engedik a kádba a vizet, hogy a lehallgatók megőrüljenek a csobogástól. Vagy a másik klasszikus kémmódszer, hogy kinn a szabadban beszélgetnek. Ott van például a Kossuth tér. Kicsit ammóniadús, de a hangot remekül nyeli. Arra azért így is ügyelni kell, hogy az éppen aktuális testület tagjai rossz memóriával rendelkezzenek, nehogy utóbb elmondják, amit hallottak. Mulatságos ez az egész. A történtek megoldására több variáció is elképzelhető, de egy sincs közöttük, amely ne lenne mélyen lehangoló.

Mert elképzelhető, hogy az MSZP parlamenti frakciójának és választmányának közös halmazában vakond van, hogy ezt a szép amerikai hírszerzési kifejezést használjuk. Én, lévén kerttulajdonos, utálom a vakondot, hiába is voltam részese gyerekkoromban a cseh rajzfilmesek, közelebbről A. J. Novotny és Zdenek Miller dezinformációs kampányának. S ezt ajánlanám a szocialisták figyelmébe is. Olyat még Novotny sem engedett meg magának, hogy a fekete hátú az egyik nap bizalmat szavazzon, majd másnap elkezdjen hangfelvételekkel házalni. De látókörünkbe kerülhet a Fidesz valamely zavart egysége is, hiszen a szerverbetörés megnyitotta képzeletünknek ezt a terrénumát. S akkor ott van még a maffia, a térség hírszerzési szolgálatainak szinergiahatása vagy maga a hírhedt, Mosonmagyaróváron rejtőzködő Sátor Lajos, aki ugyan nem robbantott a választási kampányban, de ettől még egy vérbő audiobizniszbe beszállhatott.

Sajnos ha egy ügy nálunk elhúzódik, a végén mindig egy ócska kocsmában kötünk ki. Az még csak hagyján, hogy a nagy számok törvénye értelmében mindenhol van mindenféle ember, de az már-már vérlázító, hogy a mi politikai elitünk különböző képződményei mennyire nem tudják pacifikálni a habókosokat, lunatikusokat, háborodottakat. S persze az alattomos, sunyi kavarógépeket sem. A morális állapotok palettájának ezekről az intenzív színeiről ráadásul hajlamosak is lennénk megfeledkezni, ha időről időre nem fröcskölődne rá a kézelőnkre. S ezt sajnos törölgetéssel, maszatolással nem lehet eltüntetni.