Pénteki beszédében Orbán egy eljövendő állóháborút igyekezett megalapozni, több oldalról levédve törekvéseit. Például új mozgalma nevével: az Igen, Magyarország Charta minden szava olyan, amit a kormánypártok maguk is használtak, részben a kampányukban, részben egykori utcai megmozdulásaikban. Továbbá azzal, hogy álságosan lemondott az új választás követeléséről, és megerősítette, hogy a megszorításokra igenis szükség van. Amit mondott, nem veszélytelen, sem magára, sem a Fideszre nézve. Rajongói már a téren is csalódással fogadták - de a Fidesz vezére okkal bízhat abban, hogy majd megbocsátják neki, ha a taktika igazolódik. Orbán (és előtte már a Fidesz több vezetője) ezúttal nem a rajongóinak akart ugyanis gesztust tenni, hanem a nemzetközi pénzvilágnak: megbontani azt a véleményt, hogy a forint stabilitása, a gazdasági csőd elkerülhetősége kizárólag Gyurcsány Ferenc személyéhez kötődik.

Ezek után persze föl lehet tenni a kérdést: miért kellene Gyurcsányt mindenáron kitúrni a miniszterelnökségből, ha most már Orbán is az ő szavával élve "népet nyúz"? Ezt a dilemmát a Fidesz azzal igyekszik elfedni, hogy a korábbi bűnlajstromból mára mindössze az erkölcsi kifogások maradtak meg, azok viszont alaposan fölpumpálva, hiszen Áder szombaton már köztörvényes bűncselekménnyel vádolva támadta a miniszterelnököt. Nem tudni, megáll-e majd a jogi megítélésben a közérdekű adatokkal való visszaélés vádja - arra azonban alkalmas lehet, hogy a feszültséget tartósítsa, a közvélemény figyelmét és a kormány cselekvőképességét lekösse.

Akárhogyan lesz is, a kormánynak kormányoznia kell - s ehhez tűzszünetet kötni ott, ahol lehet. Javallható volna, ha a végrehajtó hatalom kiegyezne azokban a konfliktusokban, ahol nem a költségvetési egyensúly helyreállítása és a legfontosabb reformok megvalósítása forog kockán.