Aki sosem hazudik, az választást nyer
Az önkormányzati választási kampány utolsó hetében azonban még senki sem volt biztos abban, hogy eljön a pillanat, amikor a Fidesz elnöke elsöprő győzelmet jelenthet be.
"A kormányoldal tehát eddig, úgy tűnik, simán menetel a választási vereség felé. Ebben már csak a Fidesz állíthatja meg" - írtuk előző havi elemzésünkben (Hallgatni jobb, mint kampányolni. Népszabadság, 2006. szeptember 5.), hiszen a megszorítások miatti elégedetlenség, a közvéleményt ért negatív sokkhatást felerősítő média, illetve a kormányzati kommunikáció ügyetlenségei mélypontra juttatták a miniszterelnök és a kormánypártok népszerűségét. Ezt a tiszta helyzetet kavarta fel Gyurcsány Ferenc lebuktatása a balatonőszödi beszéd kiszivárogtatásával, illetve az azt követő zavargások és demonstrációk. A magyar közvéleményt egymás után két sokk is érte: az egyik az, hogy egy politikus útszéli stílusban ismeri be, hogy "hazudott reggel, este és éjjel"; a másik pedig, hogy Budapestre beköszöntöttek a párizsi hétköznapok: égő autók, szétvert középület, rohamrendőrökkel összecsapó tüntetők.
A zűrzavar napjaiban három olyan tényező is felmerült, amellyel a kormányzat nem tudott mit kezdeni: a különféle összeesküvés-elméletek hatása, a média érthetetlen reakciója, illetve a konvergenciaprogram elfogadására épülő sikerpropaganda kudarca.
A politikai marketingben közhely, hogy az egyéni politikai véleményt leghatékonyabban a szomszéd/barát/
Vagyis a kormányfői válságkezelés célja, a figyelem felhívása a beszéd teljes tartalmára, a politikai hazugság - egyébként jogos - "átkenése" az elmúlt 16 évre és a szöveg reformüzenetté történő átértelmezése teljesen háttérbe szorult a konspirációs elméletek mögött.
Az MTV-székház ostroma után újabb konspirációs elméletek kaptak lábra, ám ezeket már a Fidesz kreálta. "Látszik, hogy a Fidesz holdudvarának radikálisai rendőri akciók kiprovokálására készülnek" - írtuk előző havi elemzésünkben. Habár egyértelmű volt a kapcsolat a Fidesz és az országszerte beinduló, kis létszámú demonstrációk között (a tüntetésekre együttvéve kevesebb embert tudott a Fidesz mozgósítani, mint ahányat néhány éve a MIÉP még könnyű szerrel összetrombitált a Hősök terére), a párt, és később a köztársasági elnök is a "spontán népi akciók" verziót ismételgette. Vészhelyzet csak akkor lépett fel, amikor a párt radikálisai a szélsőjobboldal táltosaival és a lilászöld sasokkal karöltve átvették az irányítást, és szétverték a fél Belvárost. Az MSZP nem tudta kellően kihasználni a helyzetet, összekapcsolni a Fideszt a tüntetésekkel. Egy sajtótájékoztatót tartottak, néhány nyilatkozatot tettek, illetve megjelent egy fotó a Fradi-meccsen szotyolázó Orbánról. A párt reklámjai pedig nem utaltak egyértelműen arra, hogy kik is voltak a zavargások okozói.
A Fidesz nem volt ilyen gátlásos, egészen odáig merészkedett, hogy két újabb összeesküvés-elméletet is nyíltan terjeszteni kezdett. Az egyik szerint a rendbontók (köztük a Fidelitas alelnöke) a titkosszolgálat és a kormány provokátorai. A másik szerint pedig a kormány direkt hagyta eszkalálódni az MTV székháza előtt kialakult helyzetet. Ez utóbbi teóriát erősítette az is, hogy a kormány máig nem adott magyarázatot arra, miért nézte a rendőrség tétlenül, hogy köztörvényes bűnözők ütlegelnek néhány baranyai "irodista" rendőrt, aki beszorult a tévészékházba, vagy miért nem mentek a rendőrök segíteni a lerobbant vízágyúban rekedt kollégáiknak.
A kormányt - ahogy a megelőző hónapokban - most is hátrányos helyzetbe hozták a modern média vastörvényei. Hiába próbálta Gyurcsány Ferenc a teljes beszédére terelni a figyelmet, a kereskedelmi és a bulvársajtó kizárólag a hazudásra vonatkozó mondatokat ismételte, és ezt hallgatta az egész ország az ellenzék szájából is. Egy 25 perces beszéd a média világában sosem tud versenyezni egy félperces üzenettel.
Ugyanakkor az országos televíziók gyakorlatilag csődöt mondtak a zavargások napjaiban. Az eseményeket kizárólag a vállaltan pártos Hír TV közvetítette élőben, a többi tévé legfeljebb vágóképeket és telefonos (!) tudósításokat adott. Emiatt a nézőközönség politikailag elfogult, torzított képet kapott az eseményekről. És így lett médialegendává a könnygáztól prüszkölve vaktöltényt szorongató Császár Attila, lett közvélemény-formálóvá elhíresült mondata ("Forradalom van, kedves nézőink! A fiatalok változást akarnak.").
A kormányfő tehát nem tudta átterelni a figyelmet a beszéde valódi lényegére, és az államfő és sok szocialista politikus által kért bocsánatkérés elmaradását sem tudta megmagyarázni. Egy ilyen kiélezett szituációban a félmondatos politikai üzenetek működnek kizárólag. Míg a Fidesz ilyenekkel operált, addig a gyurcsányi nagyinterjúk meszsze elmaradtak kommunikációs hatékonyság tekintetében.
De a legmeglepőbb győzelmet Orbán a konvergencia-program elfogadása után aratta. Miközben a kormány ünnepeltetni próbálta magát azzal, hogy megkapta Brüsszeltől az áldást, a bizottsági biztos pedig egyértelműen megüzente Magyarországnak, hogy nincs alternatívája a programnak, addig Orbán Viktor vette a bátorságot és beszólt egy kurucosat Almuniának ("jöjjön ide, és éljen meg a magyar fizetésből"). Ezzel az egyetlen mondattal Orbán félresöpört mindenféle kormányzati sikerkommunikációt, és bebizonyította, hogy még mindig képes jó időben, jó helyen olyat mondani, amire csettintenek a (nem ballib értelmiségi) szavazók.
Persze Orbán Viktornak is voltak nehéz pillanatai. Pártjának vezetése szembefordult vele, és a szombatra tervezett nagygyűlés lefújására kényszerítette, először szembesült azzal, hogy pártja vezetésében a lemondatásával fenyegetőzők többségbe kerültek. A CNN riporterének kénytelen volt azt mondani, hogy ő sosem hazudott, és valószínűleg nyugtatót vett be, amikor a választás éjszakáján Navracsics Tibor azt nyilatkozta: "A Fidesz sosem vitt utcára embereket, és soha nem is fog."
A felsoroltak ellenére a választási győzelem kétségtelenül jórészt Orbán Viktor győzelme, amely egyben politikai túlélését is jelenti. Ám a pártelnök vérszemet kapott, és ki tudja, hol áll meg. Tüntetések, útblokádok, hadüzenet az MSZP-nek... Mintha Orbán Viktor 1956 októberét akarná élőben eljátszani: lassan már csak a korhű öltözék hiányzik, illetve az a rendszer, amellyel szemben forradalmat lehetne csinálni.
Political Capital Institute
