Így hát "megszületett" a harmadik Gyurcsány-kormány, ahelyett, hogy megbukott volna a második. A Fidesz "az államfői útmutatás szerint" bement a Házba, de nem csinált a szokásoson kívül semmit: Orbán ünnepi ruhában ült, és készült Kossuth téri beszédére -annyi köze volt a Parlamenthez, mint amikor gyerekcsoportokat kalauzolt ott, miközben az általa kirobbantott megfigyelési ügyet tárgyalták benn. Mondott egy százhatvanötödik nemet.

A miniszterelnök eközben visszalépett a Rubiconon, de a lába száraz maradt: bocsánatot kért, de nem azért, amivel a Fidesz vádolja. Csak azt bánta meg, hogy nem szólt időben a nehéz napokról, és sajnálattal elismerte, hogy az őszödi beszéd stílusa kevéssé volt kormányfői. Ez nem az a katartikus fordulat, amelyre az államfő vágyott, de úgy fest, rajta kívül már senki nem is tart rá igényt. A Fidesz például a parlamentben gyengébb vádiratot terjesztett be Navracsics Tibor által, mint egy átlagos vitanapon szokott. Ha az újfent érdeklődő külföldi tudósítóknak ebből kellett volna megtudniuk, miért ment fölajzott nép a térre, miként történhetett meg, hogy demokráciában példátlan módon szinte azokban a pillanatokban kezdjenek tömegtüntetést, amikor benn a kormányról szavaznak, nem lettek volna okosabbak. A koalíciós oldalon a Fidesz ultimátuma lehetetlenné tette a gondolkodást: csak nemet mondhattak (igennel szavazva).

Csak a tegnap történtek alapján nem lehetne megérteni, hogy egyetlen beszéd mitől ugraszt talpra ennyi embert. Aki nem tudja, hogy mit jelent ebben az országban két választási forduló között az, hogy a haza veszélyben van, hogy idegenszívűek és ötvenhat leverőinek örökösei szövetkeztek a koalícióban (idézetek Orbán elmúlt néhány évéből), aki nem tudja, mit jelent az, hogy megértjük az Erzsébet híd elfoglalóit, s akinek nem mond semmit az a szó, hogy nómenklatúra, az a tegnap történtek után is inkább csak nézze a Parlament nagy kupoláját, mert abból, ami lenn folyik, nem érthet meg semmit. Aki nem érti, milyen beszéd folyik itt évek óta, az azon sem csodálkozhat, hogy Orbán Viktor tegnapi szavai szerint a magyar történelem mélypontjához érkeztünk, hogy tehát Muhi, Mohács, Rákóczi leverése, a Habsburgok, Világos, Trianon, a II. világháború, a náci megszállás, a nyilasok és a teljes "létező szocializmus" mind semmi volt ahhoz képest, hogy az ő politikai ellenfele nem jó számokat mondott a költségvetésről, és valóban kínosan éles a pénzügyi helyzet.

Aki nem tudja, mi folyik itt, meg nem érti, miért vonul egy parlamenti párt az Országház elé, mondja fel a polgári demokráciát egy lépésben, hogy vissza is sasszézzon egy szertartásos felhívás ernyője alá gyűjtve a lelkesedni akaró híveket. Magyarország új korba lépett, amelyben nem mehetnek úgy a dolgok tovább, mint eddig - mondta tegnap Orbán, majd minden éppen úgy történt, mintha a Várban lennénk 2002-ben, a vereség után. Az ellenfél illegitim, de pillanatnyilag megkegyelmezünk neki.

Ennél komolyabb problémák derültek itt ki az elmúlt hetekben, de ezekről csak a Kossuth tér fedett részén lehet értelmesen beszélni, kint - mint ismét kiderült - csak szónokolni lehet.