Az ember egyik, a társadalmi élet szempontjából is meghatározó képessége a szabálykövetés. Az állatokat érzelmeik uralják, különösen konfliktusos helyzetekben. Közösségeiben az ember képes a viselkedését meghatározó szabályokat elfogadni és azokat követni még akkor is, ha rövid távon ebből hátrányai származnak. Szabályokat követünk a saját egyéni életünkben a nap minden percében, amikor az óránkra nézünk, nehogy elkéssünk valahonnan, amikor egy hivatalban a sorunkra várunk, amikor a munkahelyünkön a dolgunkat végezzük. Az egyén viselkedését meghatározó szabálytömeg önmagában is rendeződik, szerveződési szintjei alakulnak ki, befolyásolja kultúránkat, világnézetünket, politikai véleményünket. Egy jól működő társadalomban szabálytörések aránylag ritkán fordulnak elő, és a legfontosabb szabályok nem vagy csak lassan, a generációk váltakozásának ütemében változnak.

A jól működő társadalomban megjelenik az erkölcs is, a szabálykövetésnek legfelső foka, amikor az adott társadalom, az adott kultúra szabályait már olyan mélyen elfogadtuk, hogy olyan esetekben is tudjuk, mit kell tennünk, amelyekre esetleg írott szabályok nem vonatkoznak.

Nagy társadalmi változások idején a szabályrendszerek összeomlanak. A régi szabályok egy része megszűnik, újak jönnek létre, a törvényhozás folyamatosan igyekszik az új társadalmi formációt új szabályokkal alátámasztani. A szabálykövetés azonban különös tulajdonság, hosszú idő, esetleg két-három generációnyi szükséges ahhoz, hogy egy új szabályrendszer megszilárduljon. A szabályok stabilizálódásának folyamatát pedig folyamatosan zavarja az, hogy a mindenki által elfogadott szabályok híján a viselkedést megint az érzelmek uralják. Hiszen a szabályok társadalmi szerepe éppen az, hogy pillanatnyi érzelmi állapotunkat kordában tartsuk és a közös társadalmi jó érdekében valamilyen előre kialakított, közösen elfogadott szabályt kövessünk. Érzelmek nélkül persze nincsen politika. Az erőforrások elosztása az emberi közösségekben mindig érzelmi viharokat gerjeszt, és azok a közösségek stabilak, amelyek elfogadott szabályaikkal az érzelmeket mederben képesek tartani.

A pillanatnyi politikai válság is pontosan tükrözi a szabálykövetés és az érzelmi motivációk közötti egyensúly billegését. Van alkotmányunk, vannak az erőforrások elosztását, az elosztást végzők kijelölését meghatározó világos törvények. Ezeknek a szabályoknak az elfogadottsága azonban még nem érte el a stabil társadalom fennmaradásához szükséges szintet. Sok még a joghézag, a kiskapu, a törvény szövete még nem elég erős. Gyengén fejlett az erkölcs is, amely az elfogadott szabályok betartását és a hiányos szabályok önkéntes pótlását biztosíthatná. A politikai élet szereplői pedig a hatalom megszerzése érdekében folyamatosan alkalmaznak érzelmi manipulációkat, akár a meglévő szabályok ellenében is. Senki ne gondolja, hogy ez csak a politikai színtér főszereplőire vonatkozik. A milliónál is több minimálbéres munkavállaló országában, ahol az adócsalás, a járulék nem fizetése egyfajta nemzeti sport, a szabálykövetés alul is, felül is egyformán gyenge. Ezen a helyzeten nem lehet máról holnapra változtatni, de arról sem lehet lemondani, hogy folyamatosan és minden törvényes eszközzel növeljük a szabályok elfogadottságát.

Nagyjából tudtuk, hogy mi folyik az országban. A közgazdászok évek óta ecsetelik az öszszeomlás rémképét, ha a nagy elosztórendszerek, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás, az államháztartás reformja nem történik meg. Az is teljesen világos volt, hogy a reformok megszorításokkal járnak majd.

Akadt végre egy kormány, amely a "minden jót és szé-
pet tőlem kaptok" érzelmes konstrukciójával szakítani mert, és erre kitört a botrány. A megszorításoktól rettegő emberek nem hisznek a szabályoknak, hogy nem mindent, csak valamennyit - keveset - vesznek vissza, úgy érzik, becsapták őket. Az ellenzéki politika pedig villámgyorsan kihasználja az adódó helyzetet, hogy felkorbácsolja a szenvedélyeket, és ha szükséges, az alkotmányos szabályokon átlépve is megszerezze a hatalmat, noha a szabályok szerint erre nem volna lehetősége.

Sokan úgy gondolják, hogy az erkölcs oldaláról kell a folyamatokat megítélni. Milyen jó is lenne, ha egy kialakult stabilis szabályrendszer birtokában a problémának csak ezzel az oldalával kéne foglalkozni. Szerintem most elsődleges a szabálykövetés, a törvény betűjének betartása.

A miniszterelnök nyilvánosságra került beszédéből nyilvánvaló, hogy a szabályokat megkerülő, érzelmi politizálás nem csak az ellenzékre jellemző. Ha valaki véget akar ennek vetni, a kormány oldalán sokat tehetne. Nincsen egyértelműen szabályozva a választási hadjáratban a kormány őszinteségi kötelezettsége, a közérdekű adatok nyilvánossága. A miniszterelnöknek nem elég bejelentenie, hogy vállalja őszödi beszédét és fordulatot szeretne. Ez kevés. Szeretnénk tudni, hogy pontosan mi történt. Hamisítottak-e adatokat vagy - mint a pénzügyminiszter nyilatkozta - csupán elhallgattak kedvezőtlen prognózisokat. Ez nem mindegy. Ha valóban új periódust akar a miniszterelnök elindítani, lássuk a pontos képet. Csaltak vagy csak mismásoltak?

Továbbá kérünk azonnal törvényjavaslatokat, amelyek a jövőben a csalást és a mismásolást is megszüntetik. Erősödjön meg a számvevőszék önállósága, és legyen törvényileg biztosított kötelessége időről időre az adott költségvetési helyzetről a közvéleménynek beszámolni. Ugyanez vonatkozik a statisztikai hivatalra is. Az ellenzéknek volt egy javaslata a költségvetési tanácsról, amely neves független szakemberek közreműködésével biztosítaná, hogy a költségvetés törvényes keretek között maradjon. Megfontolandó javaslat. Ez nem a parlament fölé rendelt szerv lenne, hanem csupán ajánlásokat megfogalmazó, figyelmeztető tanács, egyfajta civil kontroll.

Ezek a változtatások alkalmasak lennének arra, hogy a kormány bizonyítsa a szabályok melletti elkötelezettségét.

Persze még ez sem elég. A miniszterelnök racionális elme, kemény harcos, de úgy látszik, nem érzékeny az érzelmi folyamatokra. Pedig az emberi közösségeket nemcsak racionális szabályok, hanem érzelmek is uralják. Megvan annak rítusa, hogy hogyan lehet elnyerni a többség bocsánatát egy ilyen felfordulásban még akkor is, ha pusztán a ráció alapján úgy érezzük, igazunk van, nincsen dolgunk. Van. A miniszterelnöknek újra meg kell szereznie a mögötte állók egyértelmű támogatását. Kis János barátomnak teljesen igaza van abban, hogy ez elkerülhetetlen.