Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint mi magyarok gondoljuk leginkább, hogy politikusaink nem mondanak igazat, mi bízunk a legkevésbé a közintézményekben, mégis a politikai hazugság lelepleződése okozta az utóbbi évtizedek legnagyobb felfordulását. Okkal vetődik fel: miért kezeli így a politika az embereket, illetve a társadalom miért kezeli így a politikát? Ahogy eltűnődhetünk azon is: miért feltételezik a politikusok az állampolgárokról, esetleges választóikról, hogy ha igazat mondanának, úgy biztosan nem kellenének?

Drámai és megrendítő volt, ami szeptember 18-án a Szabadság téren történt. Fülöp Márta szociálpszichológus, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa az események következményeként az alapbiztonság megrendülését emeli ki.

- Az elmúlt majdnem ötven évben közintézmény ellen ilyen agresszív és brutális támadás nem történt, már ez a tény egy óriási trauma. Ennek következtében elveszett az a biztonságérzet, hogy a mienk egy olyan ország, ahol a feszültség nem torkollik nyílt agresszióba és destrukcióba, ahol tudnak egy ilyen helyzetet kezelni. Mindez minőségi átalakulást hozott. Amit az emberek eddig többé-kevésbé lehetetlennek tartottak, arról immár azt érzik, hogy bármikor megtörténhet - mondja a pszichológus. - De ez még csak az egyik trauma. A másik, ehhez kapcsolódó, hogy a rendőrségtől az állampolgár azt várja, a befizetett adója ellenében megvédje őt és közintézményeit. Most viszont emberek milliói látták, ahogy a rend őrei tehetetlenül nézik végig a pusztítást. Azok voltak képtelenek a védelemre, s váltak maguk is védtelenné, akiknek ez a munkájuk, a hivatásuk - mondja a szakértő. Az emberek különböző módon reagálhatnak erre. Ilyen helyzetekben van, aki hárít, mintha semmi sem történt volna. Ez a legritkább reagálás. Többnyire inkább az agresszió vagy a szorongás felerősödése a jellemző. A szorongás megerősíti a kötődés vágyát a saját csoporthoz, amely biztonságot nyújthat, illetve még inkább eltávolít azoktól, akikkel nem rokonszenvezünk, vagyis táplálja az ellenséges érzést az ellenfelekkel szemben. Ez növeli a fenyegetettséget és az agressziót.

Ami történt, megrendítő, megdöbbentő, de mégis tökéletesen beleillik egy nagyon kemény harc körülményei közé. Fülöp Márta, aki egyébként a versengés pszichológiáját is kutatja, "torokátvágós" csatáról beszél, így jellemzi a két politikai vezető küzdelmét.

- Mindkét fél nagyon kemény ellenfél, keményen támad és védekezik. A versengésben alkalmazott eszközök már rég túllépték a fair verseny szabályait. Ezt mutatja a kutatások során kapott eredmény, mely szerint az összehasonlított országok között a magyarok látnak leginkább "kikészítendő" ellenséget és nem legyőzendő ellenfelet a riválisukban. A két vezető csatája nagymértékben kiéleződött, nagy tétekben játszanak, és nem adják föl. Küzdelmük immár pusztító, teljesen destruktív párharccá vált. Bárki bármit is lép, a másik fél azt eleve rossznak tartja, a saját torzító lencséjén keresztül ítéli meg - mondja Fülöp Márta, aki szerint ez a típusú küzdelem a többség számára inkább már ijesztő. Ha valamilyen pozitív hozadéka mégis lehet a jelenlegi krízisnek, az a társadalom üzenete minden politikus számára, hogy a politikai hazudozással vigyázni kell. A mostani válság után az állampolgár érzékenyebb lesz arra, hogy mit mondanak és mit tesznek a politikusok, és remélhetőleg maga is valamelyest érettebb és fogadókészebb lesz az őszinteségre. Ez nagyon fontos pozitívum lehetne, hiszen az őszinteséget megkönnyíti, ha a befogadó éretten tudja kezelni a valóságot.

- Már a két választási ciklus között egyértelműen kiderült, hogy amit a politikusok mondtak, nem volt igaz. Úgy szavaztak a választók, hogy tisztában voltak vele: hazudtak nekik. Az újságok folyamatosan szembesítették a politikusok állításait a tényekkel. Így valójában aligha érte sokként a közvéleményt az ominózus őszödi beszéd. Igaz, közben egy sor olyan intézkedés is történt, aminek a hatásait az emberek a saját bőrükön érezhették, sorra szembesültek a realitásokkal, s emiatt a feszültség mindinkább nőtt. Mindezt felerősítette az '56-os forradalom évfordulója is. A forradalom hősies küzdelme sokakat vonzhat, sokan szeretnének hősök lenni, de a mai magyar társadalom demokratikus berendezkedése következtében nem igazán lehet az "elnyomó" ellen küzdeni a "szabadságért". A hős szerepét felvevő és azzal azonosuló tömeg, a szerep nevében pusztító csoport eszközeinek megítélése a mai magyar társadalomban nem lehet ugyanaz, mint 1956-ban, itt nem a demokrácia érdekében, hanem annak ellenében történtek a dolgok - mondja Fülöp Márta.

Az MTV-székház ostroma