(magyarázatok piaca) Az utolsó hetekben a centristák nagyobbrészt hallgatnak. Előbukkannak ugyan friss szövegek a demokráciáról és az elit felelősségéről, de ezek újdonságértéke vitatható. Átfogóbb értelmezések inkább a széleken jelentkeztek. Feltűnik egy radikális baloldali és egy radikális jobboldali magyarázat. Az erősen elszigetelt radikális baloldali felfogás szerint most is a neoliberális politikákat utasítják el a tiltakozók. A globalizáció vesztesei mentek ki az utcára. Csak, mert nem ismerik mindehhez az igazi nyelvet, kényszerből "Erdélyeznek, Szent Koronáznak". De mert a lúzerek is tanulnak, ha időt kapnak, a tiltakozás letisztul. És jöhet egy euroszkeptikus változat. A rendszerváltók megroppant költségvetéseinek drámai kiigazítását forma szerint az EU követeli. Ha Brüsszel nem lenne oly merev, gyógyulhatnánk lassabban is. Így ismét áldozatok vagyunk.

A jobboldali magyarázatok - amelyek egyébként gyorsan radikalizálódnak - közös eleme a politikai erkölcs. E szerint az emberek elvben talán belátók lennének a megszorításokkal szemben. Ha nincs ez a szörnyű hazugság! Hiszen ők azt hitték, hogy a politika a személyes felelősségek és az adott szavak világa. S ennek az ellenkezőjét látva most annyira megrökönyödtek, hogy kimentek az utcára. Hiszen kiderült, hogy akinek eddig hittek (?), az hazudott nekik.

Az erkölcsi megújulás jelszavát a közép-európai politikában legújabban a Kaczynski fivérek honosították meg. Alapfelfogásuk szerint 1989 utáni régiónk hatalmi szféráiból hiányzik az erkölcs. És az új közép-európai jobboldal küldetése, hogy azt beépítse a politikába. Programjuk - valóságtartalmától függetlenül - kerekebb annál, mint amit a magyar jobboldalon az utolsó két hétben hallottunk. Közben Varsóban, persze, liberális ellenzékük szeretné az utcát használni megbuktatásukra, de Orbánnal ellentétben kevésbé kockáztat.

(morális válság) A hipotézist az "őszödi beszéd utáni tömeges megrendülésről" semmiféle adat sem igazolja. A nyáron a tervezett megszorító intézkedésekről szóló viták idején folyamatosan és igen gyorsan romlott a kormány megítélése. Támogatóinak kevéssé tudatos vagy elkötelezett hányada nagyobbrészt elbizonytalanodott. A Tárki szeptemberben - a beszéd nyilvánosságra kerülése előtt - a biztos párttámogatók között 33 százalék MSZP-t, 56 százalék Fideszt mér. A Szonda-Ipsos augusztusban, ugyanebben a csoportban 37 és 53 százalékot jelent. Igen hasonlóak a Medián adatai. Múlt vasárnap a megyei listák, tehát a falusi és apróvárosi Magyarország (a mostani választásokon résztvevők fele) ezeket az augusztusi, szeptember eleji hangulatokat restaurálta. A városokban a különbség még kisebb volt. Budapestet is beleszámolva lényegében el is tűnik. De akkor hol van a váratlanul felháborodók hada? Ha ilyenek voltak itt, legfeljebb pótolták a nyári tiltakozók közül kimaradókat. A kormányoldal megítélése nem romlott. Sőt, furcsa módon, az október 1-jei szavazáson az augusztusi mélyponthoz képest egy hajszállal javult is. S nem esett tovább az utolsó hetekben - a Mediánnál - Gyurcsány személyes (egyébként a nyáron alaposan megroppant) népszerűsége sem. Miközben a többi játékosé - mindenkié romlott. Különösen figyelemreméltó az államelnök jelentős pontvesztése (még vasárnapi fontos beszéde előtt). Láthatóan a közvélemény egy része számára már akkor kilépett hagyományos centrista, kiegyenlítő szerepköréből s a büntetőpontok azonnal megjelentek.

(az új radikális jobb) Egy augusztusi nagy vizsgálatunkban mások által is gyakran használt jobb-baloldali önbesorolási skálát használtunk. A megkérdezett egy 1-10-es skálán helyezi itt el magát. Ha évekkel ezelőtt még sokszor magyarázni kellett, mi a jobb és a bal, ma már olajozottabb a dolog. A konfrontációból tanulni is lehetett. De ami feltűnt, az a jobbszél népszerűbbé válása. Az emberek nagy többsége most is szerette középpályásnak hinni magát. De 11,6 százalékuk - legalább kétszer annyian, mint máskor - a jobboldali legszélső kockába helyezte magát. A radikális "új jobb" hetekkel az "őszödi válság" előtt összeállt. Bármi kihozta volna az utcára. S ez a miliő adta a Kossuth téri emelvény körül a törzsgárdát, a késő estig kitartókat. Ők csalódtak volna Gyurcsányban? Korábban az ő hősük lett volna? Egyébként ilyen jobbradikális mozgósítás mellett a MIÉP vasárnap a budapesti közgyűlésből kiesett. E csoportokat - persze nem csak ők voltak a téren -, ha már nem romboltak, csak kiabáltak, a jobboldal centruma ölelte magához. Ők lettek a "moralisták", az aggódó polgárok, a nemzet lelkiismerete. Kit érdekel közben a "vesszen Trianon"? Hiszen már nem gyújtogatnak! Mindebből eléggé jól látható, mi következik - a mostani politikai válságot követően is. E közönség türelmetlen, szenvedélyes, hangos - de nagyon jól kiszámítható. A parlamenti jobboldalnak, hogy magához kösse, udvarolnia kell neki. S mert ezeket az embereket kizárólag folyamatos akciózással képes megnyerni, a magyar belpolitika jobboldali színterei jól programozottak.

(a magyar modell) A magyar újdonságot két európai trend összekapcsolódásában látom. Az egyik az osztrák-keletnémet trend. A szélsőjobb fiatalodik. Tömegeit - a lumpentől a lecsúszó humándiplomásig - a globalizáció megbízhatóan újratermeli. A másik balkáni-posztszovjet trend. Ha nem mi győzünk a választásokon, akkor azok rossz választások voltak. A Fidesz mintha elindult volna ezen az úton. A szélsőjobb mellett megjelennek a jobboldal különféle módokon és különböző fokig radikalizált más csoportjai. Orbán hiszi magát pókerpartikon, s elszántan emeli a tétet. Úgy gondolja - ebben egyelőre követi őt a Fidesz is -, hogy ha most veszít, kiíratkozhat a magyar politikából. Valószínűleg olyan nagyon nem is téved. Végül is most Orbán - ha több lépésben is - valamilyen puccskísérletbe navigálta magát. Ha a kormány megőrzi higgadtságát, a kihívó összeroppanhat. Ezt ő is tudja és a közelgő őszi esőkig, szeretne valamilyen fordulatot kikényszeríteni. A brandenburgi-ukrán keverék eredeti magyar robbanóanyagot szolgáltat.