Tette ezt annak dacára, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság júliusi határozatával felvételre kötelezte az UEFA-t. Az ügy fontosságára jellemző: maga Lennart Johansson elnök gondolta úgy, hogy meg kell szólalnia. Szeptemberben bejelentette, hogy egyelőre csupán átmeneti tagságot adományoznak a "brit tengerentúli terület" szövetségének, a végleges döntést csak a - jövő januárban ülésező - kongresszus hozhatja meg. Ám még az átmeneti tagságról szóló határozat is késik, miután a bizottság tegnap december 8-ra halasztotta a kérdés rendezését. Állítólag új dokumentumok érkeztek az UEFA-hoz, amelyeket a tagoknak még nem volt idejük átvizsgálni.

Az európai szövetség egyébként saját alapszabályára hivatkozva tagadta meg Gibraltár felvételét, mondván, csak azok az országok lehetnek tagjai, amelyeket az ENSZ független államként ismer el. A Szikla "hovatartozásáról" hosszú ideje folyik vita a brit kormány és Spanyolország között; ez magyarázza, hogy az utóbbi ország futballdiplomatái harcosan lobbiznak az UEFA-nál a felvétel ellen. (Nem véletlen, hogy az említett új dokumentumokat is a spanyol szövetség juttatta el az UEFA-hoz.)

Mielőtt kézlegyintéssel intéznénk el a problémát, előbb rögzítsük, hogy a mindössze hat négyzetkilométeres, harmincezres lélekszámú Gibraltáron élénk futballélet zajlik. Három osztályban összesen huszonhét csapat játszik, van ifjúsági és (kétcsoportos) női bajnokság is. A férfi élvonalban öt együttes szerepel, közülük messze kiemelkedik a Newcastle United FC, amely tizenkét találkozón szerzett harminc pontjával fölényesen nyerte a 2005/2006-os bajnokságot, tizennégy ponttal előzve meg a Manchester United FC-t.

A mérkőzéseket az ötezer férőhelyes Victoria stadionban rendezik, általában telt ház előtt. A szövetség a legrégebbiek közé tartozik Európában, miután 1895-ben alapították. A helyi labdarúgás legnagyobb sikere 1949-ben született, amikor a Szikla válogatottja 2-2-t játszott a Real Madriddal.