Mint Marci Sztambulban
De korántsem teljesen.
Mert a magyar labdarúgó-história legváratlanabb vereségeinek egyikét Isztambulban szenvedte el a válogatott - ötven évvel ezelőtt. A fél évszázados távlatból kitetszik, hogy nem akármilyen csapat utazott 1956 elején keleti portyára, melynek első felvonása lett volna a Törökország-Budapest találkozó. Az utóbb hivatalos válogatott mérkőzéssé előlépett másfél órát - a rossz időjárás miatt - február 5-ről 19-re halasztották, és Puskásék úgy léptek pályára az Inönü stadionban, mint a köztes két hét gyakorló játékain. Ám nem volt bulimeccs az isztambuli, sőt a balszélső Lefter az első félidőben két gólt is berámolt Faragónak. A vége 3-1 lett "oda", a másnapi török újságok pedig diadaljelentéseket írtak: "Győzelem a labdarúgás koronázatlan királyai ellen"; "A bárányok felfalták a farkasokat"; "A sporttörténet legnagyobb szenzációja".
Nem túloztak, elvégre az 1954-es vb-döntő óta először kapott ki a magyar válogatott, amelynek Bern és Isztambul között hasonlóképpen imponáló mérlege volt, akár a nyugatnémetek elleni 2-3-at megelőzően: 18 mérkőzés, 15 győzelem, 3 döntetlen.
Erre jött az azóta is megfejthetetlen kudarc...
Ami annál magyarázhatatlanabb, mert a török labdarúgók - akiket hazánkfiai "angol" módra, 7-1-re vertek az 1952-es olimpián - még évtizedekkel később is a nemzetközi futballpalota cselédszobájában húzták meg magukat, és a nyolcvanas esztendők első felében két meccsen tizenegyet kaptak a magyaroktól. Noha 1982-ben Mészöly Kálmán szakvezető kísérleti csapatot állított össze a világbajnokság után - annak idején a magyar válogatott még részt vett a vb-ken... -, a Müller, Nyilasi, Fazekas, Törőcsik, Kiss László nélkül kivonuló együttes 5-0-ra nyert Győrött, pedig a találkozó előtt többen azzal froclizták a szövetségi kapitányt: Budavárit csak azért tette be, hogy a nevével megrémítse a törököket... Két esztendővel később az eurázsiaiak fogadkoztak: Isztambul nem lesz Győr! S tényleg, még az eredmény alapján sem lett, mert a magyar csapat 6-0-ra győzött. Esterházy élt, mint Marci Hevesen, a pécsi Mészáros hozzá hasonlóan bevágott kettőt, a középhátvéd Kardos pedig olyan szólógólt szerzett, hogy szlalomja nyomán annyian feküdtek a gyepen, akár a régebbi korokban a csatatereken. (A török Irapuatót Bodonyi tette teljessé, bár '84-ben még nem tudtuk, milyen érzés a 6-0 fordítva...)
Mészöly újabb kapitánysága alkalmával sem akadt probléma: 1990-ben, a Megyeri úton alig hét perc elteltével 3-0-ra elhúzott a magyar együttes, így a törökök már-már boldogok lehettek, hogy "szerény" 4-1-gyel megúszták a számukra követhetetlen K betűsök, a kétgólos Kiprich, továbbá az egyszer-egyszer feliratkozó Kovács Kálmán és Kozma ellen. Ám itt véget ért a fölény: az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőin - megint az idő közben Fenerbahcse-edzőként és török szövetségi kapitányként is dolgozó Mészöly irányításával - az itthoni 2-2-t sima 2-0-ás vereség követte Isztambulban, ahol már délben telt ház várt a bomba Sükürre meg a többiekre a stadionban, jóllehet a találkozó csak órákkal később kezdődött. A törökök akkor jutottak ki először az Eb-re, hogy hét évvel később már vb-bronzérmet szerezzenek. Igaz, a legutóbbi Európa- és világbajnokságon nem szerepeltek, de ebbe nem nagyon kapaszkodhatunk, mert honfitársainkat 1972, illetve 1986 óta nem láthattuk Eb-n vagy vb-n.
Ezért is volna meglepő, ám annál látványosabb jelenség holnap este a pesti félholdfogyatkozás...
