Rögzítsük gyorsan, hogy ez a Podolski gyerek alapembere volt a nyári világbajnokságon bronzérmes német válogatottnak, s három góljával tevékeny részt vállalt az együttes egész Németországot euforikus hangulatba kergető előmenetelében.

Viszont - Magath szerint - a vb után nem akaródzott neki beállni a sorba.

Illetve: akaródzott neki, ellenben - tréneri túlzással - a foglalkozásokon kevésbé lett vizes a meze, mindazonáltal rengeteg időt töltött auto-
gramadással, élménybeszámolóval, puszi-puszis partival, továbbá gondos hajzselézéssel... Csupán a futballal keveset. Pontosabban szólva: utóbbival éppen csak annyit, amennyit feltétlenül kellett, azaz - emelte fel mutatóujját Magath - nem látszott rajta, hogy a szép kölni évek és a vb után minden idegszálával helyet követelne magának a Bayern München kezdőcsapatában. "Majd ha azt látom, hogy Podolski a térdén jön le a pályáról az edzések után, akkor talán bekerülhet az együttesbe" - húzta alá
a tréner.

Na ja: abból, hogy mit csináltál, ki voltál, már másnap sem lehet megélni.

Amennyiben olyan vagy, mintha nem is te lennél, akkor azt mondják: szervusz, öreg, majd beszélünk, ha oxigénpalackkal kell téged lélegeztetni a pálya felszántása nyomán.

És ez így van rendjén.

Így van rendjén?

Némely orgánumban harmadik napja olvasni Tóth Norbert újpesti labdarúgóról a "huzamosabb ideig tartó rossz, lélektelen játéktól a magyarázkodáson át a juniorcsapatba küldésig" tárgykörben, pedig ha létezik szimpla eset, akkor ez az. Valere Billen, az Újpest belga edzője a tartalékgárdához küldte Tóthot, Kovács Péter tulajdonos pedig elmondta, hogy itt aztán senkinek sincs előjoga, bérelt helye és kiváltsága, alibizés esetén bárki mehet egy öltözővel arrébb. Mintha Nyugaton lennénk. Persze, nem ott vagyunk, ezért aztán médiailag már az is felvetődött: jaj, mi lesz így, Tóth nélkül a csapattal? Azzal az együttessel, amely ötödik a bajnokságban, és amely legutóbb az újonc Pakssal játszott szolid döntetlent...

Megmondom én: semmi különös nem lesz a csapattal, miként a tipikus magyar karriert befutó Tóth Norberttal sem; vagy fogvicsorgatva viszszatér, mint tette azt korábban klubtársa, az elszánt Kovács Zoltán, vagy szerződést bont, minek nyomán vélhetően - ez is Magyarország - majd tárt karokkal várják másutt.

Mindazonáltal akadt egy kiemelésre érdemes mondat egy Tóth-interjúban. A játékos, miután edzője sorozatban harmadszor volt kénytelen lehozni, leballagását elemezve azt nyilatkozta: "...szerintem fellélegzett a Paks jobbhátvédje, amikor Valere Billen lecserélt".

Ha egyebe nincs is, humora még van.