LövészARTok
A gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja lövészárokban időző katona portréja, akit bajtársa örökített meg, de a jelenlét olyan fokú személyességével, amelyre véletlenül odatévedt fotós vagy hidegfejű haditudósító nem lett volna képes. A világháborús lövészárkokban amúgy sok magánfénykép készült. Valamint festmény, faragás és különféle hadianyag-hulladékokból, hadiszerkezetek roncsaiból, töltényhüvelyekből fabrikált emléktárgy: váza, fényképtartó, jelvény, asztali dísz, ékszer.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum a floridai Hollingsworth Fine Arts galériával a hadtörténeti múzeumban rendezett közös kiállításon mutatja be azokat az emléktárgyakat, melyeket a katonák az állóháborúk során, a harcok szünetében a lövészárkokban készítettek. Talán annak igazolásául, hogy a legrútabb helyzetben is érző emberek maradtak. Talán azért, hogy valamiféle, őket túlélő személyes jelet hagyjanak maguk után. Olykor a szeretteiknek üzentek az elmúlás árnyékából, máskor dacosan igyekeztek valami szépet kreálni a háború mocskából. Sokszor suta és ügyetlen, giccses és túlcsorduló, de néha egyenesen művészi tárgyak ezek. Egyfajta morbid esztétizálás termékei.
Egy fotó, amelyen Szabó Béla őrvezető a Magyar Királyi 52. Honvéd Gyalogezred katonája az alakulat jelvényének gipszmintáját faragja a keleti hadszíntéren 1942-ben. Alatta a minta segítségével öntött eredeti jelvény. Aztán Kövér Gyula vízfestményei mellett tüzérségi lövedékből készített karperecek, srapnelgyűrűk, töltényhüvelyekből formázott toll, fényképtartó és persze: vázák, egyiken vésés: "Forgács Bözsike kislánynak - Összekötve három rózsaszál, én kislányom, gondolj rám!" Állólámpa rohamsisak burával, vésésekkel díszített, ilyenformán személyessé tett kulacsok, szuronyok, egy amerikai katona munkája: töltényhüvely-rakétán röpülő Miki egér. A falon korabeli fotók, tudósítások a lövészárkok művészeiről: a sátorboltjában hadihulladékból készített gyűrűt, karperecet árusító harctéri ékszerészről és egy töltényhüvelyekből, roncsokból készített oltárról.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum e tárgyú kollekciója, valamint az említett floridai galéria kiemelkedően gazdag háborús emléktárgygyűjteménye segítségével különös művészeti kirándulást tehetünk a világháborús lövészárkok környékére, ahol mellesleg nem csupán jobb-rosszabb iparművészeti munkák készültek, de meglepő módon sokszor a gondolat sem tunyult el. Teleki Pál lövészárokban írta A földrajzi gondolat története című könyvét, de alkotott lövészárokban az osztrák filozófus, Wittgenstein is. Ő például önkéntesnek vonult be az első világháborúban, mert úgy érezte, bele kell néznie a halál szemébe, hogy jobb emberré váljon. Jórészt a lövészárokban fogalmazta fiatalkori főművét, a Tractatus logico-philosophicust, melynek utolsó mondata így szól: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell". A lövészárok művészei a halálról képtelenek voltak beszélni. Az életről legalább megpróbáltak.
