Végül az amerikai kormánytól kértek politikai iránymutatást, de konkrét katonai segítséget soha nem ígértek a magyaroknak - hangzott el tegnap Berlinben, Az 1956-os magyar forradalom: kontextus - hatás - mítosz című konferencián. A háromnapos tudományos rendezvény részben azt kutatja, miképp kapcsolható a magyar forradalom az 1953-as keletnémet, az 1968-as prágai, illetve az 1980-as lengyelországi felkelésekhez.

A média mítoszgyártó szerepét kutatva Richard Cummings, a Szabad Európa rádió egykori munkatársa arra hívta fel a figyelmet: 1956-ban viszonylag kevés magyar háztartásban volt rádió, különösen olyan, amivel "ellenséges adást" is lehetett fogni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a rádió olyan médium, amely csak részlegesen tudja bemutatni a valóságot, így a hallgatók hajlamosak saját fantáziájukból kiegészíteni a hallottakat. Bár a Szabad Európa rádió munkatársai soha nem ígértek felszabadítást, ez a mítosz mégis elterjedt Magyarországon, bár nincs kizárva, hogy a legenda inkább a forradalom után erősödött meg, mint a vereség egyik lehetséges oka. Andreas Oplatka, a svájci Neue Zürcher Zeitung egykori közép-európai szakírója azt is hozzátette, hogy a magyar társadalom ekkor már tíz éve el volt vágva a nyugati hírforrásoktól, ezért részben érthető, hogy naiv elvárásokba ringatta magát az ENSZ-csapatok küldésével kapcsolatban.

A magyar forradalomról hajdan tudósító német újságírókkal folytatott beszélgetésekből Burghard Ciesla német tudós arról számolt be: a külföldi sajtó nemegyszer tévesen ítélte meg a helyzetet.