A tizenegy szakosztályt működtető klub létesítményei és ingatlanjai a MÁV tulajdonát képezik, s a vasúttársaság évi száznegyvenmillió forinttal támogatja azok fenntartását, illetve járul hozzá az úgynevezett sportcélokhoz. Az egyesület és a MÁV között hónapok óta zajló tárgyalásokon azonban kiderült: az együttműködés jelenlegi formájában aligha tartható fenn, ezért a részvénytársaság több - egészen pontosan hét - tervezetet készített a helyzet jövőbeli rendezésére. Az egyik - Krizsanits János szerint a BVSC számára reális kivezető utat jelentő - koncepció úgy szól: a klub néhány évtizedre megkapja a MÁV-tól a létesítmények vagyonkezelői jogát, s a továbbiakban befektetőket keresve, üzleti alapon működteti szakosztályait.

- Muszáj változtatni a mostani gyakorlaton, mivel a MÁV előbb-utóbb arra kényszerül, hogy minden olyan tevékenységről lemondjon, ami nem kötődik szorosan a fuvarozáshoz. Ám addig is lépnünk kell, mert ha nem tesszük meg, becsukhatjuk a kaput. Ezért kellett meghoznunk a kényszerű döntést a mintegy 25-30 millió forintnyi közüzemi díj felének áthárításáról is.

Az elnök úgy véli, ezzel a határozattal még nem hozzák elviselhetetlenül nehéz helyzetbe szakosztályaikat, ráadásul - amennyiben valóban létrejön az önállósodás - látszik az alagút vége. Addig pedig valahogy ki kell bírni - öszszegezhetjük a szituációt.

Ami a vagyonkezelői jog esetleges átruházását illeti, pozitív példa éppenséggel akad a magyar sportban: a Vasas nem egészen két éve jutott hozzá létesítményeinek mű-ködtetéséhez, s azóta a szakosztályok lényegesen jobb körülmények között dolgozhatnak. Az elképzelések szerint a BVSC egyes sportági részlegei - miképpen az Angyalföldön is történt - továbbra is a klub keretein belül tevékenykednének, s az ingatlanok, felépítmények hasznosításából befolyó pénzek fölött az egyesület rendelkezne, majd "viszszaosztaná" azokat a szakosztályoknak.

Krizsanits János ma még nem tudja megmondani, az ügyhöz egyébként igen jó szándékúan és konstruktívan hozzáálló MÁV mikor hozza meg végleges döntését, minek nyomán valóság lehet az imént vázolt tervből.

- Azt hiszem, az év végéig valaminek mindenképpen történnie kell - jegyezte meg, és további biztatásul hozzátette: - Még nincs olyan katasztrofális helyzetben a BVSC, hogy az átmeneti időszakot ne tudná kihúzni.

Ugyanakkor fölvetődik a kérdés, ha az elkövetkezőkben a klub lesz a teljes körű tulajdonos, gazdaságosan működtethet-e tizenegy szakosztályt. Az elnök nem titkolja, hogy elképzelhető némi karcsúsítás, de a legeredményesebb szakosztályok - mint a vívó-, a vízilabda-, a birkózó és az asztalitenisz-szekció - biztosan nem esnek a racionalizálás áldozatául. Azt sem tartja kizártnak, hogy amenynyiben az esetleges befektető fantáziát lát benne, föléleszszék a megszüntetett felnőtt labdarúgócsapatot.

Megkeresésünkre a MÁV kommunikációs igazgatóságán egyelőre annyit közöltek: valóban folynak tárgyalások a BVSC-vel, ám a társaság konkrét tájékoztatást csak a megbeszélések lezárását követően kíván adni.

Szõnyi út: még hogy fû nem terem...