A francia Lumiere fivérek 1895. december 28-án tartották a párizsi Grand Caféban az első nyilvános mozgókép-előadást. A Lelocsolt locsoló című burleszkjük óriási közönségsikert aratott; miként később az általuk megörökített, hétköznapokból elcsent jelenetek is: a vonat érkezése, a kártyázók, a dolgozó kovács és a gyermek etetése. A mozi történetének tétova és kedvesen botladozó hőskorát idézik a mostanában egyre nagyobb számban készülő mobiltelefonos filmek. Attól nem kell tartanunk, hogy ezek a művek alapjaiban rendítik meg a filmipart, azt azonban mindenképpen remélhetjük tőlük, hogy érdekes művek születnek, mert készítőik megéreznek valamit abból a szinte korlátlan szabadságból, amit a filmezés legújabb eszköze, az alkotásra ösztönző, okos mobiltelefon kínál.

Mobiltelefonnal csupán néhány éve tudunk filmezni. A lehetőséggel a felhasználók eleinte nemigen tudtak mit kezdeni, jobb híján családi pillanatokat rögzítettek, később a televíziós hírműsorokban már feltűntek azok a mobiltelefonos videók is, amelyek azoktól származtak, akik olyan eseménybe botlottak, amelyről a profi tévéstábok lemaradtak. Elég az augusztus 20-án vagy a Magyar Televízió Szabadság téri székházánál történt, tragikus eseményekre gondolnunk, máris érezzük: az amatőr mobilvideók egyre fontosabbá válnak. Akinek azonban a technikai lehetőségek birtokában a művészethez is van némi affinitása, rövidebb-hosszabb filmeket, jeleneteket is forgathat. 2004-ben előbb Chicagóban, egy évvel később Párizsban, idén januárban pedig Lisszabonban szerveztek fesztivált, amelyen mobiltelefonos alkotások versenyeztek. A hírek szerint egy dél-afrikai rendező, bizonyos Aryan Kaganof már játékfilmet is csinált a maroktelefonjával; a technika ma már lehetővé teszi, hogy egy efféle mű DVD-minőségben készüljön.

Nálunk az idei Művészetek Völgye eseménysorozat része volt a Nokia Mobiltelefon Filmfesztivál, amelyre csaknem háromszáz munka érkezett. Utcáról felcsippentett, elvarratlan jelenetek mellett rövid dokumentumfilmek, klipek, filmetűdök és még kisjátékfilmek is. A fesztivál egyik ötletgazdája és főszervezője Sáfár Zoltán, a Godot Galéria és a Dumaszínház vezetője volt. Azt mondja: mobiltelefonjával ő maga is készít kísérleti filmeket, megragadta a dolog szabadsága, az elkészült darabok személyes hangvétele. Tulajdonképpen játszott. Fürdőkádban bugyborékoló fejét fregolira rögzített telefonnal filmezte, az éjszakai suhanást meg kerékpárra erősített partvisról. Valahogy így készülhetett a többi film is, de a lényeg az alkotás. Nem baj, ha minőségét tekintve egyelőre a mobilfilmek többsége - ahogy Sáfár fogalmaz - "egérmozi".

Az első hazai fesztivált Egry András nyerte Én kérek elnézést című néhány percesével, amelyet a www.mobilfilmfesztival.hu internetes honlapon bárki megtekinthet. A díjnyertes munka már-már igazi mozi, valódi filmes megoldásokkal. Egry szerint a mobilfilm hangulatát az adja, hogy otthon, a "garázsban" készül, barátokkal, és kényszerűen rossz minősége miatt még a képi bakik többsége is megbocsátható. Az Én kérek elnézést forgatókönyve azért egy-másfél hét alatt készült el, a felvétel több napig tartott, és akkor még a számítógépes utómunkálatokról nem beszéltünk.

A zsűri elnöke Jancsó Miklós filmrendező volt, aki azt mondja, ne tekintsük ezt a lehetőséget csak játéknak, aminthogy semmiféle technikai újdonság nem az. Tény: a filmkészítésre alkalmas mobil furcsa, ma még szokatlan eszköz, a home videókhoz kitűnő, és a szabadság érzetét adja. - Én szeretem az amatőröket - mondja a rendező -, ők hozzák mindig az újdonságokat, a furcsaságokat, amelyek egy idő múlva esetleg a profi filmkészítőknek is adnak valamit.

A nyári mustra sikere után itt az újabb lehetőség: december elején ismét mobilfilmfesztivált rendeznek, ezúttal Budapesten. Már készülnek a maroktelefonos alkotások, de hogy profi képsorokból vagy "egérmoziból" látunk többet, az még kérdéses, az viszont nem: új filmes műfaj született.